Selmeczi Elek: Németh Antal (OSZM, Budapest, 1991)

Miniatűr Weimar az Andrássy úton — 1944-ben

emléke, amikor a begyújtott dinamitrudak földre rogyasztották a magyar színjátszás történelmi falait. Nemcsak egy épület omlott össze azon a napon, hanem egy eszme jelképe is. 1964-ben bűncselekményt követtek el, jogászi nyelven szólva: az egész magyarság kárára. A korszakváltás utáni évtizedekben lassan elvész a Németh Antal-i örökség is. A Major-direkció számos vonatkozásban — akarata ellenére — még a Németh vágta ösvényen kénytelen továbbmenni. Elsősorban azért, mert a Nemzeti társulatának jelentékeny része a Németh-korszak légkörében alakította ki saját egyéniségét, találta meg színpadi eszközeit. De közrejátszott ebben a túlélésben az is, hogy a Németh-korszak színészei megszokták: van felettük valaki, aki természetes felelősséget érez munkatársai iránt. Ez bizonyos mértékű fegyelemmel is járt, s most elérkezett egy új korszak, amelyet — mint Benedek András írja — „baráti, bohém légkör" jellemzett.

2 (Major Tamás talán éppen ezzel próbálta kompenzálni nehéz helyzetét.) „A döntéseket szórakoztató és tartalmas viták előzték meg, hivatalos megjelölés szerint az igazgatói irodában rendezett a késő éjszakába nyúló és a Keszey-vendéglő sörözőjében végződő műsorüléseken, és azonkívül öltözőkben, egyszer a fedett uszodában, másszor egy kiránduláson." Ennek a színházi anarchiának Gellért Endre vet véget, aki nemcsak rendezője, hanem rendcsinálója is — míg teheti — a Nemzeti Színház Major-korszakának. Gellért Endre lesz az, aki — noha a Németh Antal-i rendezői alapállást problematikusnak tartja — pályája utolsó szakaszában kénytelen mintának tekinteni Németh Peer Gyntrendezését, amikor tizenhét év után — 1956-nak köszönhetően — ismét műsorra tűzik „a kételkedésnek és az anarchizmusnak ezt a majdnem kifürkészhetetlen remekét".

3 A Peer Gynt 1941-es „rendezői elképzelése, Jaschik Almos díszletei és vetített hátterei, téralakító koncepciója nagyban hatott az 1957-es fölújításra. Nem hanyagolható el az sem, hogy a két produkció jelmeztervezője — Nagyajtai Teréz — azonos volt, és az 1941-es meg az 1957-es kosztümök között erős a hasonlóság". Gellért Endre után Marton Endre színpadmüvészetében él tovább Németh szelleme. Marton, akivel csak egyetlen alkalommal dolgozhattam együtt (az 1973-as operaházi Petőfi-emlékmüsor szerkesztőjeként, melyet Marton Endre rendezett), meleg szavakkal beszélt Némethről. Ekkor tudtam meg, hogy 1967-ben — Madách Mózesének előkészületi szakaszában — konzultált Némethtel. Talán felmerült az a gondolat is — ismerve Némethnek Madáchhoz való viszonyát —, hogy meghívják a Mózes rendezésére. Erre az OSzKK. Fond 1654-es jelzete alatt megtalálható Keresztury-levelek egyike is célzást tesz. Keresztury írja 1965 karácsonyára Némethnek küldött levelezőlapján „a Mózesben óriási dolgok vannak, s az egész is nagyon érdekes. Hogy ezt nem Te rendezed!" De térjünk vissza az akadémiához, mégpedig Németh óráihoz. Németh Antalnak A rendezés elmélete és gyakorlata című kollégiuma nem az elméleti órák színhelyén, vagyis a kamaraszínház épületében 134