Selmeczi Elek: Németh Antal (OSZM, Budapest, 1991)

Orsz. M. Kir. Színházvezető- és Rendezőképző Akadémia, 1944.

előadáson történt-e); kötelező a tökéletes szereptudás, a szerep nemtudása büntetendő; elkéséskor a bírság százalékát percek szerint emelkedve kell megállapítani. Bíró Miklós részletesen foglalkozott a szerződtetési eljárással mint a színházvezetési gyakorlat egyik legfontosabb részével. Ez általában megfelelt a mai gyakorlatnak, kivéve az illetménnyel foglalkozó részt. Az akkori jogszokás értelmében a művész adómentes illetményt élvezett, s abból csak lakbértartozást lehetett levonni. Büntetni csak a törzsilletmény terhére lehetett, így a ruha- és a lakáspénz (az illetmény részeként) érintetlen maradt. A szerződés előírta, hogy a művész kérje felvételét az Állami Színházak Nyugdíjintézetébe; a fizetendő díjtételt biztosítástechnikai mérlegeléssel állapították meg. A hallgatók a szerzői joggal a Budapestre zúduló angolszász légierő éjszakai órákra időzített iszonyatos erejű bombazáporainak nappali „pihenőóráiban" találkoztak. A tárgykör — természeténél fogva — elsősorban biflázást igényelt. Tudni kellett az 1921. évi LIV. tc.-et, az 1922-i berni és az 1931-i római egyezményeket. Bíró Miklós természetesen nem feledkezett meg a hazai jogtörténetről sem. Megtudtuk, hogy 1884 előtt Magyarországon a színdarabokat szerzői jogtól mentesen játszották. Eddig az időpontig csak kiadói jogot ismertek. Bíró Miklós portréjához tartozik épp e tárgyban elhangzott néhány kijelentése: „Mindig vegyék figyelembe, hogy a sok és nehéz munkával előállított irodalmi (színpadi) mű nincs megfizetve! Az író mindig ki van téve az esetleges visszaéléseknek." Talán vigasztalásul tette hozzá, vagy talán bátorításként: „A jog az igazság pártján áll, s ha jelenlévők sorsa úgy alakul, hogy választott pályájukon működhetnek, erről soha ne feledkezzenek meg". Már említettem G. Kovács Tibor nevét, a vezetőképző akadémia indulásánál ő végezte el a titkári teendőket, majd az oktatás megkezdésekor mint tanársegéd vezette a gyakorlati színházművészet proszemináriumát. Személyében rendkívül nagy műveltségű, izzóan lelkes tanárt ismertünk meg. Lényegében színházi megközelítésű művelődéstörténetet adott elő. így jártuk végig segítségével az ősi kultúrák színhelyeit, az ott felbukkanó játékelemeket, teátrális jelenségeket. Majd ismét — mint a legtöbb más órán is — elérkeztünk a görög és a latin műveltség századaihoz s aztán az európai középkor színházáig. G. Kovács franciás műveltségű tudós volt, de ez nála nem zárta ki, hogy behatóan foglalkozzon pl. Frobenius vagy Spengler elméleteivel, Tairov színjátéki forradalmával, Goethével, Schillerrel, a commedia dell' arte korszakával vagy éppen a hindu színjátszással, a vajang-játékokkal és így tovább. G. Kovács Tibor számára 1945 nem jelent pályatörést. Nem vetik szemére, hogy Németh Antal mellett dolgozott. A Rádió, ahová Németh segíti be, 1945 után is foglalkoztatja. 1946-tól — Hont Ferenc főigazgató alá rendelve — vezetője lesz a Színháztudományi Intézetnek, majd 1947. május 30-án Ortutay miniszteri kinevezésével (ismét) tanára a Színművészeti Akadé128