Selmeczi Elek: Németh Antal (OSZM, Budapest, 1991)

Orsz. M. Kir. Színházvezető- és Rendezőképző Akadémia, 1944.

tot kap (ezért magasabb statisztapénz jár), s ugyancsak MeteíT Ivánt és e sorok íróját jelölik ki, hogy a sebesült Kiss Ferencet saroglyán behozzák a színpadra. Egyébként a Hontalan nép 1941. július 3-án már elhangzott a rádióban. Németh a darabot — tekintettel a nemzet tragikus helyzetére — a 44-es színházi bemutatóra erősen átdolgozza, mégpedig olyan irányban, hogy az félreérthetetlenül példázza, milyen tragikus következményekkel járhat az ország menekülésszerű elhagyása. A Hontalan nép március 25-i bemutatója után a szemeszter végéig a hallgatók még három darab színpadi előkészületeit követik végig: Szigligeti Liliomfi című vígjátékát; a kultuszminiszter 1943. január 5-én kelt utasítására

5 — „a magyar népszínmű korszerű feltámasztása" —: Tóth Ede A falu rossza című népszínmüvét, Apáthi Imre rendezésében; végül — Németh Antal utolsó rendezését a Nemzeti Színházban — Kemény János Péter című színdarabját. (A gyakorlati órákról szerzett hallgatói benyomásokról Margalit Gabriella is beszámol egy 1947-ben kelt levelében.) (A levelet alább közölni fogjuk.) Az elméleti órák délután fél 3-tól fél 6-ig tartanak, ami azt jelenti, hogy a hallgatók heti tizennyolc órában ismerkednek az elméleti anyaggal. Mielőtt azonban a leckekönyv rubrikáit követve ismertetnénk a tantárgyakat, a tanárok névsorát és azokat a szempontokat, melyek közrejátszottak meghívásukban, rövid kitérőt kell tennünk a Németh-iskola megítélésének, a színházvezető-képzőn folyó oktatás színvonalának, s egyéb szempontoknak (pl. a képzésben érvényesülő világnézetnek) az érzékeltetésére. Abban a kivételes helyzetben vagyunk, hogy a személyes emlékeket, az 1944-ben készült és fennmaradt jegyzeteket ezúttal kiegészíthetjük olyan 1946—47-ben kelt, a színházvezető- és rendező akadémiára vonatkozó dokumentumokkal is, amelyek a korszakváltás után elindított Németh Antal elleni politikai hajszában születtek. Magyarázatot igényelnek a dokumentumok keletkezési körülményei is. Budapesten még folynak a harcok, amikor a debreceni kormány már megalkotta a népbírósági rendelethez csatolt keretjogszabályokat az igazolási eljárások bevezetésére. A kormány az igazoló bizottságok feladatává tette az ország egész lakosságának átszürését. Ezen a szűrőn kellett fennakadniuk mindazoknak, akik népellenes bűnöket követtek el. Továbbá mindazoknak, akik munkájukkal segítették a Horthy-korszak fennmaradását! Ilyenformán az a szociáldemokrata vasesztergályos, aki 1 pengő 36 fillér órabérért tüzérségi lövedékeket gyártott, vagy az a földműves, aki földjén learatta a gabonatermést, egy kalap alá esett a, háborút előkészítő és abba az országot belevivő köztisztviselővel. A nyilaspárt tagjai viszont — kivéve, ha a nyilas párttag háborús büntettet, népellenes bűncselekményt követett el — ebből a jogi kategóriából kimaradtak, mert mint nyilasok ellenségei voltak a Horthy-rendszernek. Budapesten ezt az igazolási szűrést megpróbálják törvényes keretek között végrehajtani, ellentétben számos vidéki várossal, ahol a városi alkalmazottakat egyszerűen „begyüj110