Bódis Mária: Két színházi siker… (MSZI, Budapest, 1984)

Világnézet, politika és divat a század legelején

kor közönségének elvárása és a mü formája-mondanivalója köközött a bemutatón létrejö 11. "••«a s zinjátéknak sokkal inkább kell kötődnie kora társadalmához, mint egy sor más művészet alkotásainek, sikerének ugyanis egyetlen záloga az, hogy mennyiben tud olyan mondanivalót hordozni és közvetíteni, amely az adott társadalmat,-pontosabban annak egy bizonyos csoportját: az adott szinjáték közönségét - érdekli, / rt érinti, és arra alapvetően egyetértéssel reagálni tud." ' Nyilvánvalóan azért, mert a mü születése pillanatában azonnali és spontán rekciókat igényel és vált ki a müélvezőből, azaz a közönségből. Az azonnali és spontán reakció tudati és érzelmi élményháttere az a "jelen", amelyben a társadalom mindennapjait_éli. Porditva is igaz: a színjátéknak szervesen kell beilleszkednie a kor, a "jelen" társadalmi, tudati, művészi és érzelmi világába ahhoz, hogy megfelelő kontaktust találhasson közönségével. Ezért szükségesnek tartjuk, hogy - ha csak vázlatosan és röviden is, - megpróbáljuk elemezni a kor Ízlésvilágát. Nem vetjük össze a szinpadra alakított János vité

zt a haladó törekvéseket reprezentáló egyéb művészi termékekkel, mert az igazán jelentős, tehát haladó nem-szinjáték-müvészetek többnyire kivül kerültek az általános érdeklődés és igény szféráin. De még a szinjáték műfaján belül sem vethetjük össze a János vité

zt más, magasabb művészi törekvésű produkciókkal, mert rögtön kiviláglik, hogy az igényes haladó-újitó szinjáték kisérletek közönsége és szellemi bázisa más előjelű elvárásokkal állt ezekkel szemben, mint az általános, u.n. polgári közízlésnek inkább megfelelő Király szinházi közönség. A hamar elhallgattatott Thália Társaság néhány nappal a János vité

z bemutatója után tartotta első előadását. A művészi igény és az általános közönségigény közötti szakadék olyan mély volt, hogy dolgozatunk témájába nem fér a Thália működési vonzatának és hatásának vizsgálata - annál is inkább, mert hatása időben messzebb esik vizsgálódásunk szűkre vett korszakánál. A forma oldaláról közelitve is belátható, hogy a művészeti stilusok és a közizlés között általában nincs kapcsolat. 19