Bódis Mária: Két színházi siker… (MSZI, Budapest, 1984)

Kacsoh-Heltai-Bakonyi: János vitéz /Király Szinház, 1904. november 18./

"...valahol s valahányszor az embereknek megjön az esze, lelkiismerete s jó izlése: politikában, művészetben szeceszszió támad. Tartani addig tart, mig megint elveszitik eszüket, lelkiismeretüket, jó Ízlésüket. Mert ez is megtörténik, néha ugyanazokkal, akik megtalálták'.' /Ignotus: Olvasás közben 1905./ Dolgozatom megírására az a cél ösztönzött, hogy megvallassam a szerepes fényképeket: milyen jelentőségű szerepet töltenek be egy tudományos részfeladat megoxdásában, milyen mértékben segítik a szinháztörténészt a rekonstrukciós munkában. Módszerem középpontjába a fényképeket állítottam mint fontos forrásanyagot, hogy bebizonyítsam: vizuális segédanyagok megvallatása nélkül szinházi előadás-rekonstrukció lényeges eredménnyel nem járhat. Miért épp a János vité

z kerül a boncolgatás alanyaként a dolgozat és a vizsgálódásom középpontjába? Részbeni oka a daljáték óriási sikere. Másrészt a siker okának megfejtésével jól megközelíthető a korszak Ízlésvilága, a kultúrális és - elsősorban - a szinházzal szembeni elvárások; tehát: a színpadi könnyű műfaj területén ez a mű a kor igényeit talán legjobban reprezentáló modell. Választásomban vezetett az a meggondolás is, hogy erről a produkcióról - a kor más operettsikereinek fényképözöne mellett is - igen sok fotó áll a rendelkezésemre. A Magyar Szinházi Intézet Fotóarchívumában található János vité

z képek túlnyomó része az I. felvonás jeleneteiként agnoszkálható, tehát a rekonstrukciós elemző munkát erre a felvonásra összpontosítottam. 15