Dévényi Éva: Színképelemzés, Balassa Péter (MSZI, Budapest, 1981)

de meggyőződésem, hogy a darab áll-bukik ezen az arányrendszeren, hogy ez hogy valósul meg, hogy ennek a konfliktusnak a maximumon kell izzania végig, akármiről beszélnek." Az akkord - épitkezés. A kép olyan szemléletes, hogy hosszú leirása ellenére sem tudom kihagyni: /Interjú 1977. VII.14./ "Amit én fölépítettem, a Woyzeck, az egy olyan... majdnem olyan feszes dolog lett, mint egy páncélöltöny, hogy már mozogni alig tudtam tőle. Hogy az összpróbán egy remegés jött rám, és végig remegtem. Nem birtam leállítani. Hát most tulajdonképpen ezzel küszködöm, hogy ezt le tudjam vetni valahogy, mert ebbe az öltönybe nem fér bele... egy másképpen megszólaló nyelvi anyag, csak a saját hangomon tudok állandóan megszólalni... igazán még a saját hangomon sem. Hanem csak egy rettenetesen kiszűrt világból. Szóval az a fajta kolonc ez, amikor az ember megért valamit és olyan súllyal nehezedik rá, hogy semmit sem tud csinálni annak a súlya alatt, szóval akármilyen helyzetbe kerül, az ágyra fekszik a nővel, vagy simogatja a fejét, vagy táncol vele, vagy bármit, akkor is mindig ugyanazt csinálja. Ugyanaz dolgozik benne. Gaállal voltunk márciusban egy nagyon érdekes koncerten, Dukay Barnabás fiatal zeneszerző, 90 percen keresztül egy zenei hangnak különböző időbeli és hangzásbeli formáit szólaltatta meg. Egy bőgő le volt fektetve egy asztalra, egy elektromos bőgő, és egyetlen egy hangot húzott végig. Annak az egy húrnak a hangját, és egy vekker volt 86