Dévényi Éva: Színképelemzés, Balassa Péter (MSZI, Budapest, 1981)

hogy »én születtem helyrehozni«, neki nincs más alternatívája, minthogy eldöntse, igen vagy nem, neki természetes, hogy »•látni kéne, az kellene, hogy meg lehessen fogni marokra«, és végigjárja az igenig vezető utat," Woyzeck cselekvésképtelen egy elviselhetetlen helyzetben. Ez az állapot önmagában egy örvény széle, perem

e. Mikor a hajszolt - megalázott ember szerelme "tisztátalanná lesz", "bűnt követ el", a még addig valahogy megkapaszkodó ember magatehetetlenül belehull az örvénybe. A Kapitány borotválás közben "megsejteti" vele Marie vétkét: "Ha siet és körülszimatolja a házat, talán egy ajkon is talál egy szőrszálat... Egy férfinek a szőrszálát... egy ezreddobosét? Valaki ajkán, Woyzeck - én is éreztem valaha mi a szerelem! Nocsak, fickó, fehér lett, mint a kréta!" A vesszőcsapások alatt a malac eddig körbe-körbe futott, de ez döfés volt. Laca naplójából /1977. november/: "Mi Woyzeck utja a borotválási jelenettől élete nagy pillanatáig, amikor is kést fog élete párjára? Nézzük csak, miért teszi... Látomása vari... Woyzeck tehát az ő mindennapi környezetében •»tudatosan« felvállal egy »őrült vagyok, és ti?* szerepet, persze ne<- szerepként. Ő éli ezt a viszonyát, mint a világ természetes reakcióját... Zugpróféta és pálcikaember közötti alak. Woyzeck kemény legény, mégha gyáva is, és gyávasága természetesen a gyilkosságban csúcsosodik ki. Illúziók! Marie Woyzeck illúzióinak utolsó mentsvára."