Dévényi Éva: Színképelemzés, Balassa Péter (MSZI, Budapest, 1981)

és ezt nem tudták sem felmérni, sem erre épiteni. Ehhez nem voltak eléggé pedagógusok. Ehhez kell a képesség, hogy csoportot csináljon az ember. Hozzá kell tennem, hogy a Woyzeck számomra is és mindenki számára olyan- utolsó dobási lehetőség volt, amely ha nem sikerül, akkor meghaltunk. Most már valamit fel kellett mutatni. Egyes emberek elmentek közülünk, más emberek kétségbe vonták a munkánkat. Kiderül, hogy milyen szinházat csinálunk: olyan amatőr és éppen-csak-jó-dolgokat vagy olyan szinházat, ami társadalmilag hatékony? A másik szoritó kérdés az volt, hogy miért vagyunk? Bénitóan nagy, állandó kényszerítő kérdés volt számunkra. Bár abban az időben ez a többieket már kevésbé érdekelte. Felszabadultabban tudtak dolgozni, mert őket a szinházi kényszer erősítette. Mikor nem következik be az Írástudók árulása? És arra kellett lassan a Woyzec

k kapcsán rájönni, hogy az Írástudóknak akkor nem következik be az árulása, hogy ha olyan mélyre ásnak bele a valóságba, hogy feltárhatják a valóság összes összetevőjét, és megismerhetővé, azaz megváltoztathatóvá teszik. De nem feltétlenül a változtatásra való felhivás az elsődleges cél. Azt hiszem, hogy ez az egyetlen helyes válasz, mert az értelmiségnek is ez az egyetlen helyes válasza. Nem az ő dolga a változtatás." 46