„Én a komédiát lejátsztam…” (MSZI, Budapest 1981)

I. „MŰVÉSZNEK LENNI NEM SZAKMA, HANEM SORS." (Goethe)

bugyelláris), Olga (Csehov: Három nővér), Ranyevszkája (Csehov: Cseresznyéskert), Hamelinné (Géraldy: Ezüstlakodalom), Mary Dugan (Veiller: M. D. bünpere). Négy némafilmben is játszott. „... Jób Dánielnek köszönhető Varsányi végleges felfedezése, tehetségének kivirágzása, legjobb énjének kitárulkozása - vagyis találkozása Csehovval. Ma is hálásan, boldogan és megrendülten gondolok ezekre a húszas évekbeli Csehov és Varsányi estékre -, mert hisz az akkori színházjárók alig tettek különbséget a nagy író és a nagy színésznő színpadi hatása között, oly teljesen, oly maradéktalanul olvadt bele Varsányi a csúnya Szonja, a fejfájós Olga, a vénülő Ranyevszkája, a tüdőbajos Anna szerepébe. Utánozhatatlan volt: őt úgy kellett bámulnunk és elfogadnunk, mint egy jelenséget, magunkba szívnunk, mint egy illatot, csodálnunk, mint egy messzi csillagot, s törhettük a fejünket, hogy vajon minek köszönheti megmagyarázhatatlan varázsát, hajlékonyságának-e, amellyel mindig követni tudta rendezője értelmes és árnyalatos utasításait, színészi ösztönének-e, amellyel az írott szót, mozdulatot, érzelmet azonnal a legérzékletesebb kifejezéssé változtatta, vagy titokzatos, törékeny, szinte nem földi énjének, amely Csehovban találta meg a maga legigazabb szerepkörét?. .." /GYERCYAI ALBERT/ Hegedűs Gyula Heckmann; Kéty, 1870. 2. 3.-Bp., 1931. 9. 22. 1889-ben vidéki társulatnál lépett fel először, majd beiratkozott a Színiakadémiára. 1891-ben ismét vidékre szerződött, 1894-ben Kolozsvárott játszott, majd 1896-ban a Vígszínház tagja lett. 1906 elején a Színiakadémiára, majd a Zeneakadémia játékmesteri tanszékére hívták meg. 1914-ben a Magyar Színházban, a következő évadban pedig a Nemzeti Színházban játszott. 1916-ban ismét a Vígszínházhoz szerződött. 1917-ben a budapesti Színészszövetség elnökévé választották. 1926-ban ismét megvált a Vígszínháztól, és hosszabb ideig csak vendégszereplésekre vállalkozott, majd a Magyar Színházhoz szerződött. Élete utolsó éveiben ismét a Vígszínház tagja volt. Sok tekintetben úttörőnek tekinthető a magyar színjátszásban. A színpadi naturalizmusnak a könnyed mozgásban és természetes beszédben megnyilatkozó változatát, mindazt, amit „vígszínházi stílusnak" szoktak nevezni, Ditrói Mór irányítása mellett ő és Varsányi Irén teremtették meg. A Vígszínház kezdeti műsorának könnyű fajsúlyú bohózatai a hagyományos színjátszó stílustól eltérően pergő beszédet, közvetlen játékot és kötetlen, természetes mozgást követeltek, s Hegedűs ennek a stílusnak rövid idő alatt mesterévé vált, mintegy megihletve a hazai kortárs szerzőket, akik ezután színdarabjaikat a vígszínházi nagy kettősre építették. Legnagyobb sikereit elsősorban Molnár darabjaiban aratta. Fontosabb szerepei: Molnár: Az ördög és a Liliom címszerepei, Lengyel: Tájfun, Herczeg: Kék róka, Hunyady: Feketeszárú