„Én a komédiát lejátsztam…” (MSZI, Budapest 1981)

VI. „A SZÍNÉSZ KÉT SÍRBAN NYUGSZIK, HA MEGHAL: EGYIK A FÖLD, MÁSIK A FELEDÉKENYSÉG." (Jókai Mór)

kereszt Böffen Tóbiásával folytatta Nemzeti-beli pályafutását, játszott A viharban, A windsori víg nőkben, a Cyrano-ban, a Ludas Matyiban stb. 1941-ben a Pünkösti Andor vezette Madách Színházhoz került. Ahogy Bálint Lajos írja, közben „az erősen sematikus komikusból jó és mindig érdeklődést keltő jellemábrázoló színész" vált. A felszabadulás utáni első napokban lázas buzgalommal megszervezte majd igazgatta a rövid ideig élt Budai Színpadot, majd rövid Madách Színház-beli szerződés után végleg a Nemzeti Színházhoz került. Itt eljátszotta ismét, már magasabb művészi szinten a Böffen Tóbiást, százszor, Shaw Warrenné mesterségében Crafts figuráját kétszázszor. Az 50-es évek sematikus színpadi stílusa az ő művészi munkájára is hatással volt. Már a szerepei meghatározták, hogy komikusi kedélyét keményebb hangra váltsa az ún. „negatív" figurák ellenszenves alakjainak megformálásában: Wheller szenátor (Amerika hangja), SS őrmester (Ifjú gárda) stb. A pódium műfajához neve úgy kapcsolódik, mint a Villon-versek népszerűsítője. 1954 áprilisában, néhány nappal a halála előtt megkapta a Magyar Népköztársaság érdemes művésze kitüntetést. /BODIS MÁRIA/ Titkos Ilona Kolozsvár, 1898-Bp., 1963 Budapesten, nehéz körülmények között végezte el az Országos Színészegyesület Színészképző Iskoláját. Bárdos Artúr a Belvárosi Színházhoz szerződtette. A beérkezést Szenes Béla: A buta ember c. darabja jelentette, amelyben 150-szer játszott. Később az Andrássy úti Színház, a Magyar Színház, majd a Vígszínház tagja lett. 1935-ben a Nemzeti Színházhoz szerződik, azután visszatér a Vígszínházba. Egyike volt kora ünnepelt színésznőinek. Szerepköre a könnyed francia vígjátékoktól a súlyos, szenvedélyeket kavaró drámákig terjedt. Temperamentumos játékából, sajátos női vonzerejéből ösztönös tehetség, erő és egyszerűség áradt. 1944-ben a nyilasok a sopronkőhidai fegyházba vitték. A felszabadulás után rövid ideig Miskolcon játszott, majd 1947-től ismét a Nemzeti Színház tagja, egészen nyugalomba vonulásáig (1959). Ismertebb szerepei: Sadie Thompson (Maugham: Eső), Henriette (Strindberg: Mámor), Telonis (Márkus: Ágis tragédiája), Annie (Molnár: Játék a kastélyban), Boleyn Anna (Albrecht: VIII. Henrik), Madame Butkevics (Visnyevszkij: Feledhetetlen 1919), Pearce-né (Shaw: Pygmalion), Warrenné (Shaw), Prudencia (Garcia Lorca: Bernarda Alba háza), Halál (Garcia Lorca: Vérnász).