„Én a komédiát lejátsztam…” (MSZI, Budapest 1981)

VI. „A SZÍNÉSZ KÉT SÍRBAN NYUGSZIK, HA MEGHAL: EGYIK A FÖLD, MÁSIK A FELEDÉKENYSÉG." (Jókai Mór)

terszerepekben. Játékát szűkszavú drámaiság és mély jellemformáló képesség jellemezte. Jelentősebb szerepei: Tiborc (Bánk bán), Balga (Csongor és Tünde), Zuboly (Shakespeare: Szentivánéji álom), Józsa (Illyés: Fáklyaláng), Lennie (Steinbeck: Egerek és emberek). 1952-től filmezett. Számos, jelentős filmszerepe közül a legemlékezetesebb a „Körhinta" konok parasztgazdája. /VÁRADI ARANKA/ Básti Lajos Keszthely, 1911-Bp., 1977 Kossuth-díjas, érdemes és kiváló művész. 1935-ben végzett a Színművészeti Akadémián. 1937-ig a Belvárosi Színház, 1937-39 között a Vígszínház tagja volt. 1945-ben a Művész Színház szerződtette. Ez év őszétől a Nemzeti Színház tagjainak sorába lépett. 1968-72 között a Vígszínházban lépett fel, majd haláláig ismét a Nemzeti Színházban. 10 éven át tanított a Színművészeti Főiskolán. Gyakran szerepelt filmen, tv-ben és a rádióban is. Az Ivan Iljics halála c. tv-filmben nyújtott alakításáért Arany Nimfa díjat nyert Monte-Carlóban. Ő maga írta le: „Aki nemcsak élvezni tudja a művészetet, hanem teremti is - duplán él. Ötvenévesen százat. De mert öröme kétszeres: felényit öregszik. így lesz az ötvenből huszonöt, a hatvanból harminc, a nyolcvanból negyven." Igazán eltörölhetetlenül emlékképeink képlékeny anyagába van belevésve megannyi élőén ránk maradt alakítása. Száguldva röpül az emlékezet. . . E csodálatos művész emberformáló színészi képessége szinte határtalan volt, s mert határtalan, már-már lehetetlen áttekinteni nagy alakításai körét, ezt az óriási színészi horizontot. A magyar színészet legnemesebb tradícióit tekintette alapmércének, ehhez társította a szocialista kor eszményvilágának színpadi manifesztációját. Ez a törekvés munkált az Ember tragédiája Ádámjában, amelyet több mint ötszázszor játszott el... A szellemi energiáknak micsoda mennyiségét plántálta át ezzel az óriási szériával a különböző színházba járó generációk agyába és szívébe. Eljátszotta a magyar klasszikus drámák hőseit: Bánk bánt és Csongort. .. Eljátszotta a drámai világirodalom legnagyobb alakjait, a könnyedeket és súlyosakat, az ifjakat és a véneket: Almaviva grófot és Harpagont, a hevülő Ferdinándot, majd gőgös apját, a Kancellárt az Ármány és szerelemben, Oedipuszt és az Anna Karenina Vronszkiját. És ő volt a leghigginsibb Higgins a Pygmalionban, amilyenről Shaw csak álmodhatott. . . majd az a Higgins is a My fair Ladyben, aki egy cseppet könnyedebben és ironikusabban intonálta ezt a szerepet. Orgánumának melegénél sütkérezni lehetett, ám ha felhangzott ajkán Lear viharmonológja, valóban remegésbe kezdett a föld. Eljátszotta kortárs magyar írók figuráit, Bolyai Farkas és Sárkány professzor (Németh L. : Szörnyeteg) alakítását idézi fel az