„Én a komédiát lejátsztam…” (MSZI, Budapest 1981)

V. „A SZÍNHÁZ KATEDRA, MELY EGÉSZ TÖMEGET TANÍTHAT." (Gogol)

és elnémított zsidó szerzők, mint Szomory Dezső, Molnár Ferenc, Szép Ernő, vagy Bródy Sándor, Fazekas Imre, Ernőd Tamás, Rejtő Jenő stb. Prózai műsorukon szerepelt Voltaire, Paul Géraldy, Karinthy Frigyes, Strindberg, a Grimm testvérek, Ibsen, Racine, míg az operáin Puccini, Verdi, Beethoven, Wolf-Ferrari, Mozart, Gluck, Rossini, Leoncavallo, D'Albert stb. Itt mutatták be többek között - Bálint Lajos Támár című drámáját. Színházi és operai esteken kívül többször, rendeztek zenekari hangversenyeket, kabaré műsorokat, ária és dalesteket. Kodály Zoltán 60. születésnapján (1943. december 7-én) a mester tiszteletére Kodály estet rendeztek. 1943-ban Gellért Lajos rendezésében előadták Shakespeare Hamletjét, majd Ibsen Vadkacsa című drámáját. A szórakoztatáson túl, magas művészi igénnyel, kitűnő rendezőkkel és kiváló színészekkel tartottak drámai előadásokat. Az operai előadások magas színvonaláról korábban - Failoni megjegyzésével kapcsolatban - már megemlékeztünk. Az OMIKE Művészakcjó, a Száműzöttek Színháza a maga idejében bátor politikai állásfoglalás volt. Nem a műsorral - amelyet cenzúráztak -, hanem az előadások megtartásának tényével, a közös sors vállalásával. Erről Bálint Lajos így emlékezett vissza: „Sok színház életét ismertem, de ilyen harmonikus egyetértésben dolgozót egyet sem. Nem volt itt intrika, áskálódás, civakodás. Mindenki érezte, hogy ez a végső pont, ahol egyelőre még tartani tudjuk magunkat." 1944. március 19-én Molière egyik komédiájának főpróbáját tartották a Szegedről jött fiatal Horvai István vezetésével, amikor a Goldmark teremben megjelentek a német katonák és betiltották a további előadásokat. A színház négyéves működését ezen a napon fejezte be. Eltűntek a színészek is, eltűnt a közönség is. Mindenki menekült. Auschwitz és más hasonlók fenyegettek és be is következtek. /CENNER MIHÁLY/