„Én a komédiát lejátsztam…” (MSZI, Budapest 1981)

I. „MŰVÉSZNEK LENNI NEM SZAKMA, HANEM SORS." (Goethe)

Indulatai, harcai a tisztább művészetért, az értelmesebb életért, a jobb társadalomért születtek. Hitte, hogy az lesz a legnemesebb kor, „amikor az emberek elhiszik, hogy a közösség több - önmagunknál". /SZÉKELY GYÖRGY/ Csortos Gyula temetésén ezt mondta: „A magyar színészek éppúgy vannak belefoglalva a mi ezer éve sanyargatott, maradék országunk történetébe, mint kő az aranyba." Amikor egyik kritikusa bölcsnek nevezte, ceruzájával ezt kaszálta a lap peremére: „Nem vagyok bölcs! Még tevékeny, cselekvő ember vagyok!" De hiszen ismertük is őt, a tevékeny, cselekvő embert: ismertük nagyratermett alakját és szüntelen tüzeléseit; tudtuk, hogy negyvenöt után mekkora eréllyel vett részt a fiatalok s a mellőzöttek pártolásában; hallottunk „kibírhatatlan természetéről", gyakori patvarkodásairól igazgatókkal, rendezőkkel, felettes személyekkel, vigécekkel; olvastuk, micsoda vadkanharcokat folytat a pénzért, és milyen anekdotába illő könnyelműséggel szórja szét javait; bámultuk színészi színe-változásait, s a feszült türelmét is, hogy ki ne ugorjon néhány, egyéniségéhez nem illő szerepből - s elvégre: még igazságtalanságaiban is becsültük az igazságkeresőt és sértő indulataiban is a tenni kész embert. Somlay Artúrnak belső természete volt a Bánk báni gondolkodás. Egy ember, a történelem sodrában. .. Egy komédiás a magyar ugaron... Egy játékos, akinek a játék vérre menő komolyság. Alakításainak erejét is a nagy célokra szegzett arc feszültsége és a halk szóra fogott indulat kényszere adta. Ezt mondta még: „Én fölhagynék a színészettel, ha hazamehetnék. De hová menjek?" A halála pedig olyan volt, mint amikor egy fáklya kioltja önmagát. Hogy most már a füstjével bizonyítsa: tovább nem akar égni. . . /GALSAI PONGRÁC/ Uray Tivadar Munkács, 1895. 10. 8-Bp., 1962. 6. 22. „Amíg a színész Rómeótól Prosperóig eljut - az maga az élet!" ő mondotta ezt egyik utolsó interjújában. A mozgását érezte színészete legfőbb kifejező erejének. Gesztusai rendkívül kulturáltak voltak, megvolt a sajátos ritmusuk és harmóniájuk. Gesztuson itt nemcsak a kézmozdulat értendő, hanem az egész test hajlékonysága, a megjelenés könnyű eleganciája; Uraynak a lépéseiben úgy nyilatkozott meg az egyénisége, mint ahogyan a jellegzetes kézírásokból is következtetni lehet bizonyos karakterisztíkumokra. Az Országos Színészegyesület Színiiskoláját elvégezve a Belvárosi, majd a Nemzeti Színházhoz szerződött. Az Azra c. mesejáték Muhammadja pályája egyik legnépszerűbb szerepe volt. A szerelmes rabszolga a szép Leila - Bajor Gizi - előtt úgy esett arcra a színpadon, mint akin egyetlen éles hasítással keresztül-