Alpár Ágnes: A kabaré - A fővárosi kabarék műsora, 1945-1980 (MSZI, Budapest, 1981)

Kellér Dezső: Előszó

ELŐSZÓ Az első félidő, vagyis a kezdettől a második világháború végéig terjedő időszak feltárása 1978-ban jelent meg. Abból és ebből a kötetből összeáll a körülbelül kétszer harmadfél évtizedes magyar kabaré története — műsorok és műsorszámok címében rögzítve. Hogy melyik volt jobb, az első vagy a második félidő, arra nehéz válaszolni, még nekem is, aki pedig részrehajlás nélkül felelhetnék, hiszen mindkettőben érdekelt voltam. Dehát szorítkozzunk ezúttal csak a második félidőre. Leegyszerűsítve: voltak jó szakaszai és voltak gyengébbek. Olykor nosztalgiával emlegették a műfaj múltját, máskor viszont megrótták az újat, mert visszasiklott a régibe. A gárda többször is cserélődött, szerzőkben, színészekben a régieket újak váltották fel, akikből idő múltával szintén régiek lettek a még újabbak szemében. Ez a korszak egy olyan kabaréműsorral indul, amelynek a címe mindjárt programot is jelöl: „Szájkosár nélkül". A műfaj tehát elkötelezi magát az őszinteségre, a szókimondásra és ebből adódik, hogy a kabaré mércéje ettől kezdve a bátorság lesz. Kezdetben az még nagyon alacsony fokú, ami érthető: kinek lett volna szíve és kedve elverni a port az újszülött demokrácián. Bizony, kezdetben a konferanszié még csak az üzemi koszton köszörüli a nyelvét, de aztán ahogy javul az életnívó, úgy bővül, nemesedik témában is a választék: az ennivalóktól eljut a tennivalókig. Ami pedig a bátorságot illeti, a kabaré lassacskán fórummá alakul, ahol a néző mindenkor választ kap az aktuális kérdésekre. Igaz ugyan, hogy azokban a kritikus ötvenes években, hogy választ kapjon, nem egyszer, hanem többször kellett megnéznie a műsort, mert ily módon abból, amit közben kihagytak, vagy hozzátettek, tájékozódni tudott, mi a helyzet a politikában. A kabaré összjáték: színpad és nézőtér együttes közreműködése. Néha nem is az a fontos, mit mond a kabaré, hanem hogy abból, amit mond, mit hall ki a néző. Tehát nem elég, ha a kabaré bátor, a nézőnek is annak kell lennie. Ezt valaki egyszer úgy fejezte ki, hogy a kabaré csak megkezdi a mondatot, a befejezés a közönségre vár.