Alpár Ágnes: A kabaré - A fővárosi kabarék műsora, 1945-1980 (MSZI, Budapest, 1981)

BEVEZETŐ

A Vidám Színpad igazgatója tíz éven át, 1957-től Fejér István (1911-1976) író volt, aki ugyancsak újságíróként indult pályáján. A kommunista mozgalom aktív tagja, 1945-től a Művelt Nép, majd a Színház és Mozi, ill. a Film Színház Muzsika szerkesztője - számtalan kabaréjelenet és színmű írója. Fejér igazgatása alatt a dramaturg Nemes Zoltán és Révész Pál, rendező Zsudi József és Kalmár Tibor volt. 1967 májusától 1970 végéig Róna Tibor a kabarészínház igazgatója. Róna az ötvenes évek végén tűnt fel először a Rádióban, majd szabadtéri színpadokon tartott műsorai a valódi politikai kabaré műfajába sorolhatók. Nevéhez fűződik a személyi kultusz hagyatékának felszámolása, mert fogalmazása éles volt, a felelősséget nem szűkítette le, nevükön nevezte a hibákat. Kabaréja egyszerre szólt a néphez és vezetőihez. Szellemesen, aktuálisan, a szocializmus eszmekörében gondolkodva politizált. 1966-ban megjelent konferanszainak és tréfáinak gyűjteménye nemcsak mulattató olvasmány, hanem kortörténet is. Máriássy Judit írta egyik kritikájában: „Róna Tibor és szerzőtársai anyagának java olyan ízléses és négyszemközti, mint egy Kellér-konferansz. Csak éppen az a Kellér hiányzik, aki el is mondja azt, mindig írásaihoz méltó igénnyel." (Film Színház Muzsika, 1968. X. j.) 1971—75-ig Abody Béla, 1975 óta Szalay József a kabarészínház igazgatója. 1954-ben a Vidám Színpad kamaraszínpadot is kapott, amely Kis Színpad néven a Jókai tér 10. sz. alatt 1970-ig működött. Ez azonban csak részben játszott kabaréműsort, többnyire egész estét betöltő bohózatok, és zenés vígjátékok szerepeltek játékrendjén. Ez a kettősség a Vidám Színpadra napjainkban is jellemző, hiszen az évi egy kabarémúsor mellett rendszeresen játszik zenés bohózatokat, vígjátékokat is. 1979 őszén a Vidám Színpad emeletér épített Kis Színpadon ismét megjelent Kellér Dezső a társulat élén s ezzel megnyitották az új kamaraszínpadot. Kellér újból azonnal megteremtette közönségével az együttgondolkodás kontaktusát. A 99 főt befegadó helyiségben kiváltképpen jól érvényesült az a kedélyesen intim előadásmód, amelyben Kellér mintegy négyszemközt, baráti gesztussal megosztja a nézővel titkait, gondolatait, szorongásait - mindezt humorban oldva, játékká transzponálva, a társadalom legszélesebb köreinek is üzenetet közvetítve. Ez a kis helyiség lehetőséget nyújt újfajta szcenírozásra, árnyaltabb színészi ábrázolásra, sajátos közönség-előadó kapcsolatra, szakmai kísérletezésre terveik szerint sanzonest, kabaré, prózai és zenés vígjáték, önálló előadóest megrendezésére. Remélhető, hogy törekvéseik találkoznak a közönség igényeivel, érdeklődésével.