Levendel Ádám: Színházbajárási szokások (SZTI, Budapest, 1979)

VI. Kulturális ismeretszint

VI. KULTURÁLIS ISMERETSZINT Az ismeretszint mérés elméleti és módszertani problémáival e kutatási beszámolóban részletesebben nem célszerű foglalkozni, akit e téma érdekel más kutatásokban és a szakirodalomban bőven talál információt Nagyobb problémát jelent, hogy a kérdőív összeállításakor az aktualitás előtérbe állításával, azzal a szemponttal, hogy csak olyan müvek kerültek a kérdőívre, amelyeket a színházak az utóbbi egy-két évben műsorra tűztek, háttérbe szorult az a szempont, hogy az ismeretszint mérésére megfelelő nehézségű kérdésekkel, jól működő mérőműszert, kérdés-skálát lehessen kidolgozni. így bár logikusan a kérdőív készítője arra gondolhatott, hogy az aktualitás a könnyítés irányába hat, sőt az alkalmazott kérdezési technika is /a színdarabokat össze kellett párosítani a szerzőkkel/, mégis az következett be, hogy a módszertani szempont elhanyagolása következtében igen nehézne

k bizonyult mind a prózai, mind a zenés darabok szerzőire irányuló kérdéslista. Ennek következtében, bár háromféle ismeretszintet is számoltunk, mindhárom igen alacsony lett. A drámaíró ismeretszint 24 %-osnak, a zeneszerzői ismeretszint szintén 24 %-osnak, a szintetikus kulturális ismeretszint is alig magasabbnak, mint 26 %-osnak bizonyult. Ez - bár az összehasonlítás az eltérő időpont, minta, téma és mérőműszer miatt amúgysem lehetséges - az eddigi ismeretszint kutatásokban a legalacsonyabbnak tekinthető. Lásd például Békés Ferenc; Adalékok az ismeretek méréséhez, struktúrájához és tipológiájához /kandidátusi diszszertáció, 1978/ 84