Levendel Ádám: Színházbajárási szokások (SZTI, Budapest, 1979)

V. ízlések és színdarabok

Az operett helyzetét a korábbi eredményeknek megfelelően a fenti adatok is megerősitik, amennyiben e műfajhoz tartozó darabok főként az alacsonyabb iskolázottságú csoportokban jelentettek kiemelkedő szinházi élményt. Látható viszont másrészről az, hogy az iskolai végzettség emelkedésével nem is annyira a modern magyar darabok emlitési aránya emelkedik, hanem elsősorban a klasszikus külföldi színmüveké, ami azt jelenti, hogy a kiemelkedő élményt jelentő darabok sorába e két műfaj szinte egyenrangúan van jelen, különösen a főiskolát és egyetemet végzettek körében. Ebben az esetben is érdemes áttekinteni a müfaj konzisztencia mutatókat, mégpedig mind a többször megnézett, mind pedig az utolsóként látott szindarab vonatkozásában. Műfaji konzisztencia mutatók az elmúlt évek kiemelkedő szinházi élményéhez viszonyitva Többször Utoljára megnézett szinházi előadás klasszikus magyar szinmü modern magyar szinmü klasszikus külföldi szinmü modern külföldi szinmü vigjáték opera operet t 0,17 0,16 0,60 0,16 0,00 0,42 0,55 0,00 0,30 0,13 0,33 0,09 0,06 0,40 Látható, hogy a kiemelkedő szinházi élmények több műfaj esetében - mint például a klasszikus külföldi szinmüvek

f az operák és az operettek - szoros kapcsolatban vannak a több alkalommal megtekintett előadások műfajával, néhány esetben pedig teljesen elválnak attól. Mindezek kapcsolata, az utoljára látott szinházi előadás műfajával, megerősiti az eltérő igények és izlésminták létezését, s ha a korábbi 78