Levendel Ádám: Színházbajárási szokások (SZTI, Budapest, 1979)

V. ízlések és színdarabok

Látható, hogy egyrészt a szinházba látogatás gyakoriságának növekedésével emelkedik azok aránya, akik egy színdarabot több alkalommal is megnéztek, másrészt lényeges eltérések vannak az emiitett darabok műfaji megoszlásában is. A gyakori színházlátogatások elsősorban klasszikus magyar szinmüveket tekintettek meg többször, de viszonylag magas a modern magyar darabok emlitési aránya is. A színházlátogatások gyakoriságának csökkenésével az operettek emlitési aránya egyre dominánsabbá válik, s ez jelzi azt - mivel tudjuk, mely társadalmi rétegek tartoznak elsősorban az igen ritka színházlátogatók közé -, hogy milyen erősen különbözik a törzsközönség és az alkalmi látogatók színházzal kapcsolatos izlés- és igényvilága. Fel kell hivni a figyelmet ezen kivül arra is, hogy van két, viszonylag kis létszámú csoport, akik függetlenül a gyakoriságtól, ragaszkodnak bizonyos műfajokhoz. Az adatokból kiderül, hogy ezek elsősorban az operakedvelők és a klasszikus külföldi darabok nézői. Emiitettük korábban, hogy a fővárosi és a vidéki szinházak között fennálló, többek között a müsorválaszték területén is megmutatkozó eltérések lényegesen befolyásolhatják a szinházlátogatási szokásokat. Ha ehhez hozzávesszük az esetenként igen nagy színvonalbeli különbségeket is sajnos ezt igen nehéz szociológiai módszerekkel mérni -, nem csodálkozhatunk azon, hogy a vidéki színházlátogatók 10 %-ának legutolsó szinházi élménye fővárosi szinházhoz fűződik, mig a budapesti színházlátogatók közül csak 2 %-ot tesz ki a vidéki szinházba ruccanók aránya. Mindkét csoportnál az utolsó szinházi élmény, közel azonos arányban és többségben /63 és 68 %/, drámai szinházhoz fűződik. A zenés szinházakat e kérdés kapcsán a budapestiek 22 %-a, ! a vidékiek 11 %-a emiitette. Az egyetlen lényeges különbség az utoljára látott darab műfaji megoszlását tekintve a fővárosiak és a vidékiek között az volt, hogy a fővárosiak nagyobb arányban néztek meg modern külföldi szinmüve-