Levendel Ádám: Színházbajárási szokások (SZTI, Budapest, 1979)
BEVEZETÉS - A vizsgálatról: célok és eredmények - madártávlatból
A kulturális szokások tehát többé-kevésbé jól körülhatárolható választásokon alapuló emberi magatartások, melyek a társadalomban az értékek elosztását a kultúra befogadójának oldaláról, annak viszonylag állandósult preferenciáiban öltenek testet. Azért hangsúlyozzuk a "nagyjából 1; a "viszonylag" megszóritásait, mert az egyén fogyasztói gyakorlaiábon kialakult szokásokból természetesen ki is lehet lépni, másképp is választhat, mint ahogy "általában" szokásai alapján - mégis olyan megfogható magatartási kört képez, melynek mentén egy-egy időszak társadalmi szükséglete és egyéneinek értékfogyasztását motiváló egyéb tényezői /életkor, családi állapot, munka/ összemérhető a kinálat terjedésével. A "szinházba járási szokások" ebbe a jelenségkörbe tartoznak, s a következő kérdésekre segitenek feleletet adni: el jut-e az a műsorpolitikai, szinházkultúra által termelt értéktömeg a fogyasztóhoz, hol vannak a fehér foltok, hol mutatkozik eltérés kinálat és fogyasztás között? Ez a kérdés jelentős mértékben segit körülirni azt az állandó visszatérő alkotói, müsorstratégiában gondolkodó művészi és kultúrpolitikai "ismeretlent", hogy mennyiben van jelen aktuálisan - tehát nemcsak az eljátszott müvek oldaláról tekintve egy-egy szinház, stilus, eszmei vonulat vagy érték, a társadalom értékfogyasztói magatartásában, tudatában. Milyen közvetítők segítik, ill. fékezik a színházi értékek terjedését, felszívódását a közönségben, egyáltalán: bővül-e /hol, milyen földrajzi, életkorbeli, foglalkozási stb. megoszlásban/ • a színházzal kapcsolatba kerülő népesség számaránya. Mind a művészi törekvésben, mind a kulturális stratégia kialakításában döntő kérdés ezeknek az értékeknek expanziója: hol lehetséges a befogadói kapcsolat mezejét tágitani? A színházaknak - szempen pl. a filmművészet vagy a televízió közegével - itt technikai korlátai is vannak: találhatók színházakkal el nem látott körzetek, egy adott szinház nézőtere véges befogadóképességű. Mégis, döntő fontosságú annak empirikus áttekintése, hogy vajon ezeket a lehetőségeket sikerült-e ki6
