Levendel Ádám: Színházbajárási szokások (SZTI, Budapest, 1979)

III. Színházak közönsége

Láthattuk, hogy az egyes színházaknak - két irányból is megfigyelve - elég jellegezetesen eltérő egyéb ismereteink alapján bártan karakteresnek is nevezhető, a rendszeresen jelenlevő közönsége. A Nemzetinek, Madáchnak, Vignek, Operának felfelé ivelő, és a 0-7 osztályt végzettek elhagyásával az Operettnek is. A József Attilának és a Vidám Szinpadnak jól értelmezhető a "közép" vgézettségüeket csúcsositó közönsége. Fontos felhivnunk a figyelmet, hogy a közönség ilyetén való strukturálódása hosszabb folyamat eredményeként megy végbe és a szinház egész művészeti koncepcióján túl döntően a tradiciók hatnak szelektáló érvénnyel. Az életkori bontások képe megegyezik az iskolai végzettséggel. Kevésbé meredekek a görbék és laposabbak a csúcsok, mikor a foglalkozás szerint választjuk szét a vizsgált szinházak közönségét. Térjünk vissza a szinházak teljes listájához és különitsük el budapesti és vidéki szinházak csoportjára. A meghatározott népesség 46 %-a jár szinházba legalább évi egy alkalommal, ennek 12 %-a még nem volt egyáltalán budapesti szinházban. /Később láthatjuk, hogy ezek mind a vidékiek közül kerültek ki!/ Ez:a havonta szinházba járók 9 %-a az évente legalább 3-szor járók 8 %-a az évente egyszer-kétszer járók 20 %-a nem volt budapesti szinházban. 54