Levendel Ádám: Színházbajárási szokások (SZTI, Budapest, 1979)

II. A színházbérlet kérdései

csoportról, múltjáról vall./ E kiemelt szerep miatt, kérdőivünkben négy erre vonatkozó kérdés is szerepelt. Ezt a kérdéscsoportot csak a szinházba járóknak tettük fel. Eredményeinknél azt mindenkor figyelembe vesszük. Az emberek igen sokféleképpen vélekednek a bérletről. Hive

i a jelenlegi jegyszerzési nehézségekre hivatkoznak. Számukra az első szempont a kedvenc egy vagy két szinház, a maga szinészgárdájával. Ezen kivül még a bérletvásárlás mellett szólhatnak a következők is: nagycsaládosoknál nem probléma odaadni valakinek a bérletet, ha tulajdonosa egyegy előadást nem tud megnézni. A szinház szerelmeseinél, akik úgyis majdnem mindent megnéznek előnyösebb egy vagy akár több bérletet is venni. Végül azoknál, akik csak egy színházzal rendelkező vidéki városban élnek, ahol ezért nincs túl nagy választási lehetőségük, érdemes bérletet vásá rolni. Az ellenző

k táborát az jellemzi, hogy válogatni akarnak a darabok, előadások között, jobban szeretik az b la carteot, mint a menüt. Valószinüleg nem szeretnek hosszú távon előre tervezni, vagy körülményeik, munkájuk miatt nem tudnak. De ha valóban érdeklődnek egy előadás iránt, őket jobban is sújtja a jegyszerzési probléma. így előfordulhat, hogy egy előadás közönsége olyan bérletesekből tevődik öszsze, akik "ha már úgyis van rá bérletem" alapon nézik meg a darabot, nem igazi érdeklődésből. A bérletet nem vásárlóknál szempont lehet az is - összefüggésben a választási igényükkel -, hogy nem fogadják el a színházaknak azt a gyakorlatát, hogy a bérletben "árukapcsolást" valósítanak meg, azaz 3-4 színvonalas mü mellé 1-2 gyengébb, általában szórakoztató, zenés vígjátékot kínálnak. Sőt előfordulhat, hogy ez az arány "rosszabb", bizonyára sok bérlettulajdonos örömére. Ma úgy látszik, a színházaknak még mindig gazdaságilag is szükséges előre biztosítani közönségüket. Mindebből láthatjuk, 34