Levendel Ádám: Színházbajárási szokások (SZTI, Budapest, 1979)

FÜGGELÉK - Magyar Távirati Iroda Magyar Közvéleménykutató Szolgálat jelentése /1947/ 6. sz. melléklet

A hatodik kérdésben megkérdeztük; "Véleménye szerint mi­lyen természetű darab váltaná ki a közönség fokozottabb ér­deklődését?" /Lásd VI.a. és VI.b. táblázat./ Az eredmények érdekes összehasonlítást tesznek lehetővé a második kérdéssel. Ott, ahol a közönség szubjektiv kíván­ságait puhatoltuk, többen mondták, hogy komoly darabot sze­retnek, mint ahányan a hatodik kérdésnél a könnyebb műfaj mellett döntöttek. Mindazonáltal amikor a közönségtől úgy­szólván tanácsot kértünk, hogy mit kellene tenni, hogy töb­ben látogassák a színházakat, a többség mégis azt javasolta, hogy vidám, könnyű műfajú darabokat játszanak a szinházak. Ez az eltérés lélektanilag egészen könnyen magyarázható. A többség szubjektiv kívánsága a komoly darab, mégis objek­tive a megkérdezettek többsége úgy érzi, hogy a könnyű mű­fajjal mégis könnyebb kasszasikert elérni. A komoly műfaj ok közül a megkérdezettek igen sokféle tárgyú darabot sorolnak fel és a vélemények szóródása igen nagy. Ez is magyarázatul szolgál, hogy miért ad a közönség a második kérdésre látszó­lagosan más választ, mint a hatodik kérdésre, a könnyű mű­fajt ugyanis könnyebb egy gyűjtőfogalom alá vonni, mert hi­szen ott a főszempont a könnyű szórakozás, a nevetés, könnyű zene hallgatása. Ezzel szemben a komoly műfaj tekintetében lényegesen jobban megoszlanak a vélemények és mivel az Íz­lések meglehetősen differenciáltak, könnyen megérthető az a tény, hogy ha valamely darab komoly tárgyú, még nem jelent feltétlenül vonzerőt, mert lehet, hogy tárgya a színházláto­gató érdeklődésén kivül esik. A könnyű műfajnál ez a szem­pont nagyjában elesik, hiszen nem tárgy vagy tartalom a fon­tos, hanem csak az, hogy a darab szórakoztató és mulatságos legyen. 204

Next

/
Thumbnails
Contents