Levendel Ádám: Színházbajárási szokások (SZTI, Budapest, 1979)

BEVEZETÉS - A vizsgálatról: célok és eredmények - madártávlatból

mert az adatok, a téma természetéből fakadóan, egy időszak alatti változásban mérve nyernek mélyebb értelmet. A kulturálódási szokások egyes részei külső változások miatt gyorsan átalakulnak, de a jelentős rész, mint ezt végül is láthattuk, hosszabb időn keresztül lényegében mozdulatlanul áll. A "hosszabb" meg a "gyorsan" persze kikerülése annak, hogy a szokás részeinek megnevezése nélkül egy vagy 30 évet mondjunk /becsüljünk/. A megelőző kutatások közül is ki kell emelnünk a "6000-en a szinházról" c. kutatást. /A kutatást a későbbiekben kivonatosan ismertetjük./ Az 1967-ben készült felvételi módszer /általában a 60-as évek hazai közvéleménykutatásának technikai szinvonala/ nem tette lehetővé az összevetések maradéktalan véghezvitelét. Dilemmánkat, hogy megismételjünk az összevethet őségért vagy új bázist épitsünk ki, kompromisszumosán oldottuk meg, felmérve és vállalva természetesen mindazt a hibaforrást és "sutaságot", ami ilyenkor jelentkezik. A megismétlés és bázis kialakitás érvényesitésével és szükségszerű téma-mérsékléssel a következő blokkokat alakitottuk ki: I. A szinházba járók és a nem járók kulturális háttere, amely hivatott kiegésziteni a standard demográfiai ismérveket. A mozi, hangverseny, múzeum, tv és rádió, a szinházról is cikkező hetilapok, a napi sajtó, a szinházi előadásokról megjelent cikkek olvasása, a kézi könyvállomány és maga a szinházba járás gyakorisága volt a mérés tárgya. Ezekből a kérdésekből képeztünk "kulturális indexet", amely hivatott az összes felsorolt fogyasztásnak mértékét egy számmal jellemezni. Az igy nyert érték alapján a sokaságot praktikusan három csoportra osztottuk: a maga

s /sokat fogyasztók/, • a közepe

s /mérsékelten és egyenetlenül/ és az alacsony /alig fogyasztók/ "kulturális index"-üekre. 17