Borsos Zsuzsanna: A Madách Színház Pünkösti Andor igazgatása idején (MSZI, Budapest, 1979)

III. A színház története (színmüvek) Előadások a sajtó tükrében

Az I941-42-es évadban a többi színházban születtek irodalmi igényű előadások (illés, Németh, Galamb, Bibó, Hubay, Zilahy darabjai). Az 53 bemutatóból 21 magyar szerző müve volt. A többség azonban csak a szórakoztatást szolgálta, szerelmi háromszögek, zenés vígjátékok könnyű levegőjét árasztották. Mint ahogy a Magyar Nemzet kritikusa is rámutatott: "A mai darabok legtöbbje olyan, mintha légüres térben, 55 lombikban állítana elo szintetikus uton a darabot az iró." s A Madách Szinház volt az egyetlen szinház, amelyik aktivan politizált, aktuális vagy aktualizált darabokat mutatott be és megpróbált kiutat mutatni, "őrtorony" maradni a "világrengé sben". A támadások, amelyekre a darabok kapcsán is utaltam, egyre erősödtek. Az évad végén a Film Szinház Irodalom interjút készitett Pünkösti Andorral. A legmerészebb színigazgatónak nevezte: "Huszártisztből lett színházi ember, talán innen van benne az a hetyke bátorság, amellyel nekivágott a drámailag terméket len Nagy Magyar Pompának. A legnehezebb, legnívósabb és a legmerészebb irodalmi programmal indult az évadnak, mintha nem is az ország minden kritikusa által évek óta lamentált színházi válság legközepén élne, de egy drámai hőskorban, s a bal 9-es zsöllyesorban nem a főkönyvelő ur s bé neje üldögélne, perecet ropogtatva, hanem legalább is Theophile Gautier, a legendás piros mellényben, lobogó hajjal és lobogó irodalmi forrongással, mint száz év előtt a ^Hernani

1 romantikus premierjén. Pünkösti Andor merészsége az volt, hogy jó színházat csinált. Csoda, hogy nem törte ki a nyakát."

5

6 Pünkösti szerint az volt a hiba, hogy az igazgatók ki akarták találni a közönség óhaját. Nem azt adták, amit ők jónak tartottak. A támadások az együttes tagjai, személyek és darabok miatt érték. A legképtelenebb vád az volt, hogy kizárólag őrültek szerepeltek a Madách Színház színpadán. Pünkösti 80-