Borsos Zsuzsanna: A Madách Színház Pünkösti Andor igazgatása idején (MSZI, Budapest, 1979)
III. A színház története (színmüvek) Előadások a sajtó tükrében
ra patologikus alapvonásait, jelleaalakltásával is naey szi' 30 neszek első sorába rukkolt elő." Az Uj Magyarság és Katolikus Szemle túlzott arcjátékát kifogásolta. A rendezésre és a színészi játékra utalva elsősorban egyes jeleneteket emeltek kis anyjával, a részeg Néró ós a fuvolás, a császár gyáva halálát. Titkos Ilonát (Agrippina) taps fogadta, hosszab idő után állt újra a közönség elé. Nyers és átható drámai egyéniségét fölénnyel és nyugalommal juttatta érvényre. Tisztán beszélt. Szerepéről igy nyilatkozott: "Olyat akarok nyújtani, amit joggal elvárnak tőlem. A kegyetlen császárnőtől a szerelmes asszonyig minden változata a nőnek megvan ebben a szerepben!'^ A visszaemlékezők szerint valóban az előadás egyik legjobb alakítását nyújtotta. Sennyei Vera (Poppaea) a nem nekivaló szerepben kidolgozott szép, finom alakitást nyújtott. Toronyi Imre (Seneca) egyszerű és emberi volt. Tapolczai Gyula (Anicetus, fuvolás) a nép képviselője volt, a legőszintébb figura. "Minden megállása, nézése, elejtett szava, felhangjai iskolapéldája, hogyan lehet egy kicsi szerepben meghökkentő és élményszerű."^* Jelenete a császárral megéreztette a késő-római kor kiábrándultságát és várakozását valami jobb és egészségesebb után. Márciustól kezdve Greguss Zoltánnal felváltva játssza a főszerepet. (Tapolczai utódja Danis Jenő.) Tapolczai az elkényesztetett kamaszt játszotta meg, elmélyítve és gazdagítva a császár alakját. Várkonyi (Helios, költő) biztonsággal, aprólékosan kidolgozott járással, kézjátékkal, karakterizáló művészettel, minden részletében jól felppitett játékkal járult hozzá a sikerhez. Odáig merészkedett, hogy egy kis sántitással idézte Göbbelst! Szerepformálása méltó volt addigi teljesítményéhez. Felkai Nér óját a Győri Kisfaludy Szinház ujitotta fel 1967-ben. A Népszabadság kritikusa felidézte az 1942-es előadást: "A Nér ó a legnehezebb években emelt vétót a ke69-