Borsos Zsuzsanna: A Madách Színház Pünkösti Andor igazgatása idején (MSZI, Budapest, 1979)

III. A színház története (színmüvek) Előadások a sajtó tükrében

leg rajtatoki Ma verset ir, holnap uj utcákat épit, azután versenykocsis lesz, vagy fellép a szinházban, esetleg légiókat vezet uj tartományok meghódítására. Minden vércseppjé vei a tapsot, dicsőséget áhitozza." Majd Lucatius vágja a szemébe: "A te néped?!«.. Akit rettegésben tartottál, vérben gázoltattál és nyakára ültetted kegyenceidet, akik hizelegve elégitették ki dőre dicsőségvágyadat? Te hivatkozol a népre?... Te, aki csurgattad a vérét ós elnémítottad? - Néztél már Róma dolgozójának a szemébe? Tudod mi izott benne?... Egy érzés, amely emberré teszi az embert, amiért érdemes élni - egy érzés, amely Rómában született és ez: a szabadság." A harmadik felvonás háttere az égő Róma, a tömeg a császár fejét követeli. A fasizmussal való leszámolás reménye is felvillan: "Hallod Néró?... Ez a nép hangja... A leszámolás órája elérkezett... A vérből, amelyet nem kimóltél, uj világ születik - de nem a te világod! Nézd az eget! Lángok pirosítják... Jóllakott tigriseid és pribékjeid pokoltiize." A közönség teljes mértékben megértette és magáévá tette a mondanivalót, óriási siker volt. A darab értékét, nem dramaturgiai értéke, hanem politikai és társadalmi mondanivalója adta. Erénye volt az is, hogy témája az átlagember számára ismert volt. A siker egyik titka pedig a darabon végigvonuló hit, hogy minden aljasság és gaztett, minden őrület és dilettantizmus elnyeri büntetését. A Népszava a bemutatóról igy irt, nyilvánvalóan az aktuális utalás elkendőzése érdekében: "Néró sötét udvarát, hiábavaló harcát és vérengzéseit és a történelmi kényszerűség parancsára bekövetkező bukását állitotta a színpadra. Egész embereket szólaltat meg és valószerű helyzeteket lát a közönség. Teljes értékű munkát végzett a szerző, a hiu és tehetségtelen uralkodó uralmának vérszomját érezzük és dermedt együttérzéssel hallgatjuk a bölcs, világosagyu Seneca komoran elitélő szavait. Korok és emberek egybeolvadnak, a nézőtéren is rómaiak ülnek és aggódva figyelik az eseményeket, megfeledkezve mai valójukról." 66-