Borsos Zsuzsanna: A Madách Színház Pünkösti Andor igazgatása idején (MSZI, Budapest, 1979)

III. A színház története (színmüvek) Előadások a sajtó tükrében

feleleteket adott, hanem kérdéseket vetett fel. Felrázta a nézőket és megtanította más módszerekkel gondolkodni. Pünkösti Andor tanulmányban is foglalkozott Pirandellóval, a Madách Könyvtár sorozatban kiadott dráma előszavában, amelyben a darab témáját igy értelmezte: "A darab hőse őrült, aki szívósan ragaszkodik az önmaga által teremtett álomvilághoz. Még akkor is, amikor már felszáll az agyára nehezedő köd, és semmi se akadályozza, hogy a valóság világába visszatérjen. Vajon boldogabb lenne-e ott? Talán. De akár boldogabb lenne, akár boldogtalanabb, az életünk formája nem mitőlünk függ. Az ösztönünk által teremtett világ erősebb, mint minden tény, IV. Henrik sem hagyta el képzeletének ködös birodalmát. Ott marad legépebb elmével, mert számára az a mesterséges világ elevenebb és igazabb, mint a XX. századi élet." Bár IV. Henrik maga határozta meg életformáját, Pünkösti Andor mégsem fogadta el az emberre kényszeritett háborús, őrült valóságot. Előnyben részesitette a mesterséges világot. Az előadás tehát koncepciójában is háborúellenes volt. Pünkösti merész újszerűségének, kísérletező kedvének, ugyanakkor a darab teljes megértéséből született meg az előadás. Bemutató: 1941. szeptember 19., rendező Pünkösti Andor, diszlet Fülöp Zoltán, jelmez Márk Tivadar. Forditó: Antonio Widmar. Főbb szerepekben: IV. Henrik - Várkonyi Zoltán Spina grófnő - Sulyok Mária Belcredi báró - Greguss Zoltán A vállalkozás merész volt és rangos. Hunyady Sándor is vakmerőnek nevezte Pünköstit, hogy Pirandellóval indult. ("Most jut eszembe, hogy te aktiv huszártiszt voltál. Innen van a kurázsi!

w) "A vakmerőségek korát éljük."- volt Pünkösti válasza. Németh László merész bemutatónak nevezte, merészségnek, hogy egy magyar magánszínház Pirandellóval nyitott. Rámutatott arra is,hogy Pünkösti Andor választása a 54