Borsos Zsuzsanna: A Madách Színház Pünkösti Andor igazgatása idején (MSZI, Budapest, 1979)

III. A színház története (színmüvek) Előadások a sajtó tükrében

egyre nyíltabbá vált a szánház rejtett, de mégis nyilvánvaló aktualizálási szándéka, mely az "őrült" IV« Henrikkel szembenálló "normális" világban a nácizmus akkori tébolyrendjét mutatta be. Az irodalom, a politika, a kor szerencsés találkozásának lehettek tanul a kor nézői. Melyik jóérzésű ember nem aggódott az ország sorsáért, saját jövőjéért? A IV. Henri

k szavai a háborús helyzetre, viszonyokra, a társadalom legégetőbb kérdéseire segitett válaszolni. (Tul voltak már Magyarország hadbalépésén a Szovjetunió ellen, a harmadik zsidótörvény életbelépésén.) IV. Henrik szavai 1941. emberének érzését fejezték ki: "A 20. század emberei mint marják és tépik egymást szüntelen aggodalmukban, hogy mit hoz a jövő... Mert jaj nektek, ha nem ragaszkodtok állhatatoséul ahhoz, amit ma vagy holnap igaznak láttok, még akkor is, ha pontosan az ellenkezője annak, amit tegnap láttatok igaznak! És ezerszer jaj nektek, ha belemerültök, mint én, és beleláttok abba a szörnyűségbe, ami igazán megőrjíti az embert." Egyre kevésbé volt tere és lehetősége az egyes embernek, hogy az legyen, aminek lennie kell. Az őrültség megjátszásának előnye van, sugallta a darab: félnek tőle, ezért hatalma van, s végül is minden ugy történhet, ahogyan ő akarja. Mindenkit kinevethet és megalázhat, ha kedvében áll. Ugyanakkor felmerült a kérdés, hogy ki az őrült egyáltalán. Az, aki visszahúzódik a történelem megmásíthatatlan merevségébe, tökéletesen megvalósít egy életformát vagy a többiek, a normálisak, akik meg vannak győződve, hogy saját magukat élik? Pirandello fő kérdése az, hogy az-e az ember, akinek hiszi magát. Ki maga az ember? Tovább lépve: Mi érthető meg belőle? Ilit ismerhetünk meg az életből? Mi az értelme az életnek? Ezek az egyszerű, de ugyanakkor nagy, létfontosságú kérdések akkor vetődnek fel hangsúlyozottabban,amikor minden meginog, a sok csapástól és fájdalomtól az ember kiábrándultan és reménytelenül néz sorsa elé. 52