Borsos Zsuzsanna: A Madách Színház Pünkösti Andor igazgatása idején (MSZI, Budapest, 1979)

III. A színház története (színmüvek) Előadások a sajtó tükrében

A szinházi rilágot a konjuktura jellemezte. A íasizáIddó Magyarországon a közönség menekülést, narkotikumot keresett a szinházban. Mégis darabhiányról beszéltek. A Madách Szinháznak ilyen problémával nem kellett megküzdenie, igazgatója nagy biztonsággal választotta ki a darabokat. A müsorpolitikában, a darabok kiválasztásában feltétlenül szem előtt kellett tartani a Madách Szinház másik jellemző sajátosságát, kamaraszínház voltát. Egy intimebb, kevesebb nézőt befogadó szinházban a lélektani hatások, a közvetlenebb kapcsolat jobban érvényesül. A rendezésnél a nagyon kis szinpad állította próba elé minden esetben a rendezőt (mozgás, helycsere, szinészek egymást takarása stb.). A szinház en suite játszott. Lényegében egy darab addig ment, amig sikere volt. Nagy igénybevételt jelentett a szinészek számára. Ugyanakkor egy uj darab előkészületei is hosszabb ideig tarthattak. Bár igy a szinészek délelőtt, gyakran délután is próbáltak, este mindennap felléptek. Hétvégeken gyakran ötször is. Nézzük meg az 1941-es IV. Henri

k szinházi világba való berobbanásának előzményeit, magától a megnyitó előadástól. 1940. szeptember 29-én Móricz Zsigmond Kismadá

r cimü szinmüve került bemutatásra, Pünkösti Andor rendezésében. Díszlet: Bercsényi Tibor. Főszerepben: Dayka Margit. Többi szereplő: Peéry Piri, Ölvedi Zsóka, Simon Marcsa, Toronyi Imre, Solthy Qyörgy, Görbe János, Baló Elemér, Weszely Pál, Danis Jenő, Gábor Miklós és Ilosvay Katalin. A nyitó darab közepes sikert hozott. A darab értékeivel szemben inkább az uj szinház megnyitását fogadta örömmel a sajtó. "A két nagy név, Madách és Móricz összecsengése sugallta a szinház szándékát és Ígéretét: az irodalmi programot. Vagyis kb. azt - irta Kárpáti Aurél amivel 43