Borsos Zsuzsanna: A Madách Színház Pünkösti Andor igazgatása idején (MSZI, Budapest, 1979)

II. Pünkösti Andor portréja

rész egyénisége milyen mély hatással volt a magyar színjátszásra. Lelkesedett mindazért, ami művészi formában adott kifejezést az örök emberi céloknak, mindazért amiért érdemes élni és küzdeni. Lelkesedett a haladó, fejlődő kifejezési stílusért, uj és bátor hangért, amely a lényegre tapint és csak egy célt tiiz maga elé: megközelíteni a tökéletest. Néhány lap tárgyilagosan méltatta. Nem tettek célzást a Madách Szinház szerepére, csak megállapították, hogy igazgatója volt. Azt tartották fontosnak, hogy legutóbb mint tartalékos huszárszázados, katonai szolgálatot teljesített, és megkapta a nemzetvédelmi keresztet (a kormányzótól kapta 1943 februárjában, Károlyiék közbenjárására, mert ugy gondolták, ez yédelmet jelent a nehéz időkben). Staud Géza számolt be temetéséről.** Csak barátai kisérték utolsó útjára, akik szerették és még szabadon mertek mozogni. A temetésnek politikai szinezete volt. A nyilas korszak beköszöntése előtt itt találkoztak utoljára mindazok, akik a baloldalhoz tartoztak. Szivükben gyász volt, tekintetükben szorongás és aggodalom a jövő miatt. Valamennyien érezték, hogy nemcsak Pünkösti Andortól búcsúznak, hanem a jobboldali politika örvényeiben elmerülő Madách Színháztól és ezen keresztül a szabad Magyarországtól is. A rettenetes, eseményekkel terhes idő távlatából megköszönték neki azt a hitet, amelyet a művészet eszközeivel három éven keresztül ébren tartott bennük. 38