Borsos Zsuzsanna: A Madách Színház Pünkösti Andor igazgatása idején (MSZI, Budapest, 1979)

II. Pünkösti Andor portréja

szinház előrelépéséről. A háborút, mint tényleges huszártiszt harcolta végig. A háború második évében egy srapnelszilénk szétroncsolta állkapcsát, megsérült az arca. Ettől kezdve arca maszk-szerü plasztika volt, fogait sohasem csináltatta meg. Régi vágású családjának érzékeny csalódást okozott. Azt remélték, hogy katonatiszt marad. Remélték, mert megvoltak a szükséges kellékei ahhoz, hogy hamarosan megkapja a cs. és k. kamarásságot. Ez méltóságos címmeludvarképességgel és egy aranykulccsal járt, melyet joga volt az illetőnek katonazubbonyán vagy frakkja hátsó csipő felén viselni. Ennek a cimnek, rangnak feltétele volt mindkét ágon hét tiszta nemesi ós. Ilyen szempontból az uzoni Pünkösty családban nem volt hiba. Rátartian vigyáztak, hogy polgári vagy főleg rossz származású bele ne kerüljön a családba. Súlyos sérülése után Pünkösti erélyesen és visszavonhatatlanul semmivé tette a család minden várakozását, 1918-ban szolgálaton kivüli viszonyba helyeztette magát, nem törődve kitüntetéseivel és újságíró lett. Ez nem számított az udvarképes foglalkozások közé. Megnősült, ha apja élt volna kitagadta volna, (fő akadálya lett volna a családi becsvágynak). Egy zsidó lányt, Fischer Erzsébetet vette feleségül. A szerelem hamarosan megszűnt, de a barátság fennmaradt közöttük. Felesége több nyelvet beszélt. Pünkösti angol, olasz fordításai az ó inspiráló hatásának voltak köszönhetők. A katonai pályának és a rang-becsvágynak kapuját igy alaposan becsapta maga mögött. Az Újság cimü napilapban, Keszler József rovatához került drámai kritikusként és cikkiróként. Két év múlva Keszler utóda lett a szinházi rovatnál, ahol egészen 1941-ig működött újságíróként. Pünkösti Andor vicces formában, a véletlen játékaként irta le kritikussá válását. Keszler félt az influenzától. A Körut-Rákóczi ut sarkán találkozott Sebestyén Károllyal, aki náthás volt. Nem akart este mellette ülni, igy Pünköstit küldte maga helyett. Azután már ott is maradt a helyén. Hamarosan nagyon megbecsült munkatársa lett az Újság szerkesztőségének, az ő neve fémjelezte a lap szinházi 29