Alpár Ágnes: A cabaret - A fővárosi kabarék műsora, 1901-1944 (MSZI, Budapest, 1978)

Bevezetés

KOMÉDIA KABARÉ (Jókai tér 10.) A Komor Marcell és Jakab Dezső által tervezett Jókai tér 10. sz. alatti szeceszsziós épület földszinti helyisége eredetileg az Edison filmszínház céljára épült. Később a viharos múltú UHU mulató működött benne, majd rövid ideig Pelikán név alatt a megszűnt Apollo Kabaré gárdája lépett föl színpadán. A Komédia Kabaré 1927. szeptember 16-án nyitotta meg kapuit Rott Sándor igazgatása alatt. A kabaré Komédia (időnként Komédia Orfeum) néven 1944-ig játszott. Jelenleg az Állami Bábszínház egyik helyisége. Rott Sándor 1918-tól 1927-ig Steinhardt Gézával együtt a Révay utcai Kis Komédiát vezette. 1927-ben különvált Steinhardttól s egy esztendeig a Komédia igazgatását vette át. Művészeti vezetője Rott Ferenc, zenei vezetője HetényiHeidelberg Albert, díszlettervezője Várady Tihamér volt. Mikor Rott Sándor 1928-ban külföldön vállalt szerződést, Somogyi Kálmán lett a Komédia igazgatója (bérlőtulajdonos Baróti Dezső), s azt 1938-ig vezette. 1928-tól 1932-ig Komédia Orfeum néven kabaré-varieté műsort játszott. 1932 szeptemberétől Salamon Béla szereplésével a kabaréműsor dominált, az artista számok elmaradtak. Somogyi Kálmán mellett főrendező Virágh Jenő, rendező Szalay Gyula, 1931-ben Tábori Emil, 1932-ben Tábori Emil és Herczeg Jenő a főrendező. 1938-tól Perényi József, 1940-től Misoga László vezette a színházat. Ennek a kabarénak a műsoraiban is - csakúgy, mint a Terézkörúti Színpadon a műfaj legkiválóbb képviselői léptek fel. Az 1927. XI. 1-i műsorban Rott Sándor először lépett fel egy színpadon Rózsahegyi Kálmánnal és Rátkai Mártonnal. „Rott Sándor és Rátkai Márton a szerep szerint két nagyon öreg ember. Beszélgetnek. Nem is igen történik más . . . Több mint félórán át beszélgetnek. Kivételes félóra! Két ragyogó művész! Mindkettőnek tarsolyában ott van Reinhardt fényes szerződési ajánlata ... És itt ülnek Vajdahunyad festett vára alatt egy padon . . . Az egyiknek Molière-t kellene játszania, a másiknak Shakespeare-t. Mindkettőnek ott volna a helye a város legelőkelőbb drámai színpadán. Ok itt vannak. Beszélgetnek. Nem baj. így is - élmény!" (Pesti Napló, 1927. XI. 20.)