Alpár Ágnes: A cabaret - A fővárosi kabarék műsora, 1901-1944 (MSZI, Budapest, 1978)

Bevezetés

Urmancov, Leo: EGY SZÉK A SZOBA KÖZEPÉN. Jel. Ford.: Szenes Béla Harmath Imre: Az új költői stílus Ea. : Gárdonyi Lajos Losonczy D.-Kosztolányi D.: A lámpagyújtogató éneke Ea. : Gózon Gyula Losonczy D.-Harmath I. : Török szerencséje örök Losonczy D.-Harmath I.: Hogyan játszanám én a Sasfiókot? Losonczy D.-Zágon I. : Mégis voltam bikaviadalon! Ea. : Kökény Ilona Nádor M.-Zágon I.: Örömdal az átmeneti állapotról Harmath Imre : Újabb pesti dalcsokor Ea. : Boross Géza Amerikai táncjelenet. Ea. : Rátkai Márton Rend. : Vágó Béla 397 1924. XI. 15. Török Rezső: A GYEREK ISTENTÜL VAN. Parasztvígjáték. Díszlet: Baja Benedek. Rend. : Hegedűs Tibor Chantrier, Albert: FÜGEFALEVÉL. Op. 2 fv. írta: J ean Bastia és Paul Cloquemin. Magyarra átd. : Zágon István. Díszlet-jelmez: Básthy István. Rend. : Tihanyi Vilmos Losonczy D.-Harmath I. : A fagyasztott hús Losonczy D.-Harmath I. : Novemberi dalcsokor Ea. : Boross Géza Losonczy D.-Harmath I. : Meine ganz egyéni kritika von Maria Orska Losonczy D.-Harmath I. : Megnéztem a Maricát Losonczy D.-Harmath I. : A takarékos asszony Ea. : Kökény Ilona 1925 őszén ismét ANDRÁSSY UTI SZÍNHÁZ néven nyílt meg az Andrássy út 69. sz. alatti kabaré, Wertheimer Elemér igazgatásában. Művészeti igazgatója Ernőd Tamás, főrendezője Bársony István, díszlettervezője Baja Benedek volt. 1933-ig kabaréműsort játszott, 1937-től ismét a Nemzeti Színház Kamaraszínháza volt. ,, . . . itt az ideje, hogy egy kis jó finomka ízlés, stílus, nívó, hite és bizalma a szebb, emberségesebb mondanivalóknak megint átvegye rendelkező jogát a színpad fölött is . . ." (Ernőd Tamás. Magyar Színpad, 1925. 288. sz-) ,, . . . Mi volt az Andrássy-úti Színház húsz év alatt? Inkább azt kérdezzék, hogy mi nem volt. Ez a színház volt: színház, kabaré, politikai szószék, karikatúra műhely, előadó pódium, szó és dalcsarnok, grand-guignol és amit akarnak. Mindent játszottak itt és mindenféleképp. Csak egy nem volt ez a színház soha : unalmas vagy tehetségtelen. Mindig igaz volt, mindig őszinte, mindig a népé. Pici színpadával, pici nézőterével is a pestiek igazi népszínháza." (Lakatos László. Pesti Napló, 1927. X. 21. 13. I.)