Alpár Ágnes: A cabaret - A fővárosi kabarék műsora, 1901-1944 (MSZI, Budapest, 1978)

Bevezetés

nyújtsa, mely egyrészt száműzve van a színpadról, másrészt sokkal könnyebben is adható apró aktuális karikatúrákban. Ezt vártuk a Tarka Színpadtól. . . de unalmas és élettelen volt a bemutató, úgy hogy nem merünk bízni a Tarka Színpad jövőjében. Pedig kár volna érte, mert hivatást teljesíthetne ..." (h.s. Magyar Szemle, 1901. 47. s%. 563.I.) A kabaré nem keltette fel különösképpen a közönség érdeklődését. Pedig a századforduló idején már fellép egy fiatal írógárda - Nagy Endre, Ady Endre, Babits Mihály, Kosztolányi Dezső, Dutka Ákos, Juhász Gyula, Ernőd Tamás, Gábor Andor, Kemény Simon, s velük egyidőben új zeneszerzők - Bartók Béla, Kodály Zoltán, Weiner Leo mellett Jacobi Viktor, Siklós Albert, HetényiHeidelberg Albert, Buday Dénes, Kacsoh Pongrác, Szirmai Albert, a temesvári-szabadkai csoport: Reinitz Béla, Nádor Mihály és Lányi Viktor -, akik pódiumot kérnek. A kabaré mindössze egy esztendeig működött. A sikertelenség oka nem az úttörők tehetségében rejlett, hanem hiányzott mögülük a társadalmi háttér. Az a jómódú polgári réteg, amely a kabaréra igényt tarthatott, többségében még mindig német anyanyelvű volt. A kegyelemdöfést az Országos Színészegyesület adta meg, amikor kimondta, hogy magyar színészhez nem méltó, hogy kabaréban lépjen fel. Felszólították a Tarka Színpad tagjait, hogy 24 óra alatt bontsák fel szerződésüket. Aki nem engedelmeskedik, kizárják a Színészegyesületből. Egy év múlva megszűnik az önállóság: 1902 őszétől kezdve már a Fővárosi Orfeum egyik számaként hirdetik a Tarka Színpad műsorát, amely mindössze egy-egy bohózatra, egy paródiára vagy vígjátékra zsugorodott, tehát kabaré jellegét voltaképpen feladta. 1905-ig így halódik az első magyar kabaré, pedig ebben az évben a Nemzeti Szállóban már irodalmi délutánokat rendeztek, ahol a fiatal magyar költők saját verseiket olvasták föl. Zoltán Jenő csalódottan visszatért szerkesztőségi íróasztalához, s fiatalon, 35 éves korában, 1911. ápr. 2-án a München melletti Gautingban meghalt. ,,Sokan csodálhatják és joggal, hogy itt az ország szívében küzdés jut a honi nyelv hirdetőinek osztályrészül, de aki ismeri azt a világot, ahol a Tarka Színpad deszkáit egyberójják, tudja, hogy az veszedelmes és ellenséges sziget, s ember kell hozzá, aki oda elmegy magyar színésznek." (Zoltán Jenő. Magyar S%ínés%eti Almanach a% 1902. évre.) 1 1901. XI. 16. Molnár Ferenc: A RÓKA ÉS A HOLLÓ. Mesej. Zene: Konti József Herceg Ferenc: ELŐADÁSI FŐPRÓBA. Színpadi tréfa Heltai Jenő : Prológus