Staud Géza: Magyar színháztörténeti bibliográfia. I. (MSZI, Budapest, 1975)
alakban megjelent színházi bírálatok is. Felvettük továbbá mindazokat a müveketI amelyek a szinházépitészetre, szcenikára, a szinházi adminisztrációra és a szinházi jogra vonatkoznak. Végül szinházi törvények, alapítványi okiratok, szabályrendeletek, bérleti szerződések, lexikonok, breviáriumok, emlékalbumok és szinésziskolai tankönyvek teszik lehetőleg teljessé az összeállítást. Az 1938-^s bibliográfiától eltérően azonban elhagytuk a filmművészettel foglalkozó szakkönyveket, mert időközben a filmtörténet és a filmesztétika önelvü és különálló tudománnyá nőtt fel, amelynek önálló kutató intézete is működik. Ugyancsak figyelmen kivül hagytuk a már emiitett almanachokon kivül az évkönyveket, periodikákat, továbbá a műsorfüzeteket, mert az utóbbiak megj elenése rendszertelen, gyűjtésük a könyvtárakban esetleges, forrásértékük pedig általában nincs. A fenti általános szelekciós elvektől eltérően viszont belekerült az összeállításba néhány szinházi zsebkönyv, mert fontos színháztörténeti tanulmányt közöl /pl. Könyves Máté: Játékszini koszorú/ , továbbá hasonló okból néhány drámai szővegkiadvány is /pl. Endrődi János: Magyar Já tékszín/ , jóllehet a szövegkiadásokat egyébként mellőztük. Találkozni fog a kutató egy-két jelentősebb színháztörténeti regény elmével is,vagy olyan különálló kiadványként megjelent verses köszöntővel, amely valamely szinház megnyitására késztilt, tehát jelentős történeti forrásként szolgálhat, A színháztörténeti vonatkozású szépirodalom feldolgozását általában azonban nem tekintettük feladatunknak. Alaki szempontból felvettünk a bibliográfiába minden Magyarországon megjelent legalább kétleveles nyomtatványt, de feldolgoztuk magyar szerzőknek külföldön megjelent, vagy idegen szerzőknek magyar színháztörténeti vonatkozású munkáit. Egyéb szinházi jellegű nyomtatványok közül a színlapok nem kerültek a bibliográfiába, s igy kihagytuk ter--