Cenner Mihály szerk.: Magyar színészportrék katalógusa, 1790-1944 (MSZI, Budapest, 1973)

lezárására, s az amúgy is hatalmas anyag nem is engedné meg, hogy ezen tulmenjünk, hiszen valahol le kell zárni az anyaggyűjtést. A felszabadulás után - megváltozott társadalmi, politikai és művészeti körülmények között - keletkezett műalkotások majd egy ujabb kötetben kerülnek az olvasó elé. A katalógusba belekerült néhány olyan külföldi művész is, aki huzamosabb ideig szerepelt hazánkban, vagy gyakran volt színpadjaink vendége és itt tartózkodása alatt magyar képzőművész örökítette meg vonásait (Anthes György, J eritza Mária stb. ) , . .A katalógusba általában hivatásos képzőművészek alkotásait soroltuk be. Kivételt képeznek azok a nem hivatásos képzőművészek - rajzolók, festők, szobrászok -, akiknek a magyar színészekről készitett ábrázolásai művészi tekintetben egyenértékűek a hivatásosok alkotásaival, vagy az ábrázoló személyének különössége adott alkalmat az ábrázolás közlésére. Ilyen ábrázolók példáulí Nagy Endre kabarémüvész, Szép Ernő költő, Vészi Margit iró, nem is szólva a képzőművészetet hivatásos szinten gyakorló Gellért Lajos és Kürthy György színészekről, Kassai Vidorról vagy Szacsvay Imréről, Ilyen esetekben a gyűjteménybe való felvételt az ábrázolás minősége határozta meg, A szinészportrék összeállításával az volt a célunk, hogy egyrészt bemutassuk azokat a színészeket, akiket fénykép még nem ábrázolt, tehát nagyjából a XIX. század közepéig, másrészt pedig művészi ábrázolásban tárjuk az olvasó elé az esténként és szerepenként változó, ezerarcú szinész egyik, szerepes vagy civil, de mindenképpen egy másik művész ihletéséből származó arcképét, amely tul az adott perc rögzítésén, a szinész művészi jellemét is ábrázolni igyekszik, Nem vonjuk kétségbe a fénykép művészi eredményeit, de annak tárgyalása külön tanulmányt igényel. Most csak a képzőművészeti ábrázolásokat vonjuk vizsgálódásaink körébe, bár a tanulságok és eredmények összegezése szintén túlnő egy bevezető lehetőségein és keretein, s azt külön tanul-