Szekeres József: Vita a rendezésről (SZTI, Budapest, 1961)

Rendezés éa korszerűség. A Tyeatr szerkesztőségi cikke

Valamennyi szovjet művésznek vitathatatlanul egy a célja: a kommunizmus felépítésének nagy ügyét szolgálni, harmonikus embert nevelni* Mindannyian a realizmus elveit vallják és hivek akarnak lenni a szocialista realizmus művészetének esztétikájához. De ehhez a valamennyiük számára közös célhoz különböző utak vezetnek, s minden művész a maga útját keresi a művészetben. És egészen természetes, hogy mindegyik a maga útját tartja a legjobbnak és a legegyenesebbnek. Melyik a legfontosabb, a legizgalmasabb problémánk, széles értelemben vett szakmai kérdéseink közül? Hol van az a láncszem, amelyet meg kell ragadnunk, hogy egyszerre megfeszíthessük az egész láncot? A vitatkozó beszélgetés melyik témájának adjuk az elsőséget? Valljuk meg, nagyon hely

es,korunknak nagyon jó jele, hogy az egyes művészek más-más választ adtak hozzászólásaikban erre a kérdésre* A szerkesztőség rendkívül nagyra tartja azt a tényt, hogy egész sereg kiváló, érdekes művész, a rendezésnek különböző nemzedékekhez tartozó mestere fejtette ki lapunk hasábjain művészi hitvallását a vita során, mondta ki legtitkosabb gondolatalt, vizsgálta meg elfogulatlanul és eléggé önkritikusan személyes tapasztalatait. Ez kétségkívül a vitában részt vett kritikusokra is vonatkozik; a kritikusokra, akik mélyen megfontolt, állításaikban és tagadásaikban ujat mondó és bátor cikkeikkel szerepeltek. Ily módon a vitában különféle témák és vonalak jelentkeztek és egymástól erősen eltérő nézetek merültek fel a rendezés művészetét illetően. Nem kell-e ilyen esetben Gorkij ismert gondolatára hivatkoznunk, amely szerint a drámában feltétlenül megjelenik a konfliktus,mihelyt megtaláltuk és pontosan körvonalaztuk az egymástól eltérő jellemeket? Különböző emberek, különböző müvészegyéniségek gyűltek egybe, hogy a mi mai - 7 -