Szekeres József: Vita a rendezésről (SZTI, Budapest, 1961)

Rendezés éa korszerűség. A Tyeatr szerkesztőségi cikke

így hát testvéri köztársaságaink színházainak közismert ragyogó sikerei ellenére is mindezideig fennmaradtak szinpadon a hazug romantikáju előadások a maguk költőien értékelt régi időivel, könnyes melodrámáival. Magától értetődik, hogy különleges tanulmányozás tárgya kell hogy legyen a nemzeti művészet és a korszerű forma, az alakok nemzeti és általános emberi tartalma esztétikai összefüggésének kérdése, az ujitó szellemű művészet problémája a nemzeti színjátszás keretein belül, stb. - Mindezek a kérdések erősen foglalkoztatják a Szovjetunió népeinek rendezőit. V. Művészet és valóság 1 Van égy kérdés, egy probléma, amely mindenütt jelen van és mindent egybefoglal» A művészet és a valóság esztétikai kölcsönhatásáról van szó. Az élet táplálja a művészetet, az élet a művészet alapja és építőanyaga; egyúttal azonban első és mindenkori kritériuma is a művészet értékelésének. Vegyék el a művészettől az életet,az élet igazságát - széthull a művészet, elveszti minden varázsát és minden hatóerejét. És ha a XX. század színházában manapság a rendező viseli a teljes politikai és művészi felelősséget az előadás egészéért, azért, hogy a szinház esténként miről és hogyan beszél a közönségével, akkor manapság a rendezésről beszélve feltétlenül arról is kell gondolkozni és szólni, mennyire hiven és teljesen tükrözi napjainkban a szinház korunk valóságát. Sajnos, kiváló művészeink és kritikusaink, akik részt vettek a vitában, nem eléggé széleskörűen nyúltak - 29