Szekeres József: Vita a rendezésről (SZTI, Budapest, 1961)

Rendezés éa korszerűség. A Tyeatr szerkesztőségi cikke

lönböző szemszögből értékelték is néhány olyan rendező tevékenységét, akinek munkájában - mindegyikben sajátos módon - visszatükröződnek a kor áramlatai, A szerkesztőség már eredetileg is ugy képzelte el a vitát, hogy az széleskörű eszmecsere lesz a szovjet színház életének legégetőbb problémáiról« És valóban, kiderült a vita során, hogy színházművészetünk elméletének és gyakorlatának milyen sok problémája azorul még kidolgozásra, további vizsgálatra és tisztázásra. A szerző és az előadás stílusának viszonya; a képzeletszerüség szerepe és helye a realista szinházmüvészetben; a nemzeti hagyomány és a korszerű forma; színész és rendező a korszerű előadásban; a színház és a rokon művészetek - a film, a televízió - fejlődésének utjai; Sztanyiszlavszkij iskolája és a rendező művészi egyénisége; hagyományhüség és ujitó fogások, uj felfogásban megalkotott hősök meghonosítása; a rendező mint az előadás szervezője és eszmei lelkesítője - ez még korántsem teljes felsorolása a széleskörű beszélgetés során felvetődött és valamilyen módon megvitatott problémáknak. 3 Minthogy a szerkesztőség eleve több mederben szándé kozott vezetni a vitát, feljogosította a hozzászólókat, hogy maguk határozzák meg, mit tartanak a legfontosabbnak. A megvitatás bizonyosMekoncentralizálása" egyben lehetővé tette, hogy a szerkesztőség a vitában színházművészetünk minél töfcü alkotó, gyakorlati művelőjének adja meg a szót; ne csak a szovjet rendezés legnagyobb tekintélyeit "hallgassa ki", akiknek művészi pályafutását évtizedekben mérhetjük, hanem a tehetséges fiatalság képviselőit is. Ilyen körülmények között mégis hogyan vonjuk le a vita végső tanulságait? - 10 -