Szekeres József: A színpadi alak problémája, (SZTI, Budapest, 1961)

Hallgatási zónák

Vajon a szinész ne tudná olyan módon , edzeni* látomásait, hogy könnyen és gyorsan beszéljen, de közben ne fecsegje el értelmetlenül a szöveget? Sztanyiszlavszkij arra tanított, hogy »madártávlatból* kell néznünk szerepünket,el kell sajátítanunk a távlati gondolkodást abból a célból, hogy a szöveget ne tagoljuk különálló szavakra, küzdhessíink a beszéd során bekövetkező megtorpanások ellen és ne tegyünk oda pontot, ahol a gondolatnak nincs vége, sajátitsuk el az Írásjelek intonációs gazdagságát»vagyis vegyük figyelembe a kettőspontot, a három pontot és különösen a felkiáltójelet. Akadozó beszédben a szünet elveszti jelentőségét és nem lehet semmit hangsúlyozni, uiinthogy a szünetekhez és minden hangsúlyhoz megfelelő tempó-ritmikus háttér szükséges. A beszéddel és a szóbeli cselekvéssel kapcsolatban felmerülő ilyen technikai feladatokat nem lehet elkülönítve, a fizikai közérzettől, a második siktól, a belső monológtól elszakítva megoldani, mert csak ezek együttese teremti meg az élet folyamatos, szakadásmentes vonalát a szerepben. A szinész csak akkor oszthatja be gazdaságosan a színeket és akkor helyezheti el az elgondolás-diktálta helyes hangsúlyokat, ha nagy részleteiben játssza a szerepet. Azzal szeretném befejezni, amivel kezdtem a megbeszélést: Mindaz a partner gondolatai felfogásának folyamatában. a kényszerű hallgatás zónáiban halmozódik fel és ö^t formát, amit a szinész a szóbeli cselekvésben kifejez." - 82 -