Szekeres József: A színpadi alak problémája, (SZTI, Budapest, 1961)

A szerző arculata

A SZERZŐ ARCULATA "A szerző arculata" kifejezésen Popov azt a folyamatot érti, amelynek során a szinház alkotóművészei megismerik a szerző művészi egyéniségét és ezt az előadáson művészi képekben fejezik ki. A témával kapcsolatos bevezető kiselőadást Borisz Lvov-Anohin rendező tartotta. "Az a tétel, hogy a szinész művészetében az átalakulás művészete a leglényegesebb, a legmélyebb és a legértékesebb, igen nagy lehetőségeket tár fel a szinész előtt,kiszélesiti skáláját, mert lehetővé teszi neki, hogy minden alkalommal uj szereppel, uj jellemmel, uj emberrel találkozzék. Tulajdonképpen ez a legérdekesebb a rendező munkájában is. Ő is minden esetben uj szerzővel, tehát uj alakok világával találkozik.Amikor a rendező rábízza magát a szerzőre, annak alkotásaiban mindig talál valami ujat a maga számára. Ha azonban a rendező saját eszközeit, módszereit kanonizálja s nem igyekszik gazdagodni a szerző világával, akkor óhatatlanul önmagát teszi szegényebbé. A rendező fejlődésének forrása a szerzővel való kölcsönös kapcsolat. Ebben rejlik a rendező gazdagságának,fogásai, sőt módszerei gazdagságának forrása is. Itt nemcsak a külsőleges rendezői megoldásokra gondolok, hanem arra is, miként tud együtt dolgozni a színésszel, a díszlettervezővel, az egész együttessel. Előadás közben olykor ezt mondjuk: ,Igen, ez csehovi előadás!» vagy: ,Igen, ez moliere-i előadás!* De ugyanezt elmondjuk olyan esetekben is, amikor a szokásos színskálával találkozunk. Néha viszont megjegyezzük: itt valami ujat - 23 -