Szekeres József: A színpadi alak problémája, (SZTI, Budapest, 1961)

Alekezej Popov bevezető előadása

V. Hallgatási zónák a szerepben A szinész életének folyamatossága az alakban teljesen attól függ, hogy milyen a szinész alkotó aktivitása a hallgatási zónákban, vagyis azokban a pillanatokban, amikor a szinész nem beszél. A hallgatási zónákban elképzelhetetlen a szinész aktiv élete a szerep poggyászának összecsomagolása nélkül, ,második sik» ós emocionális belső monológok nélkül. A szinész és a rendezés feladatai egységes ötvözetet alkotnak. A kérdések,amelyekkel foglalkozunk,nemcsak a színészekre vonatkoznak, hanem a rendezőkre is. A rendező ugyanis a színpadi alakok arányos rendszeréne

k megteremtője, kölcsönhatásaik és kölcsönös összefüggésük irányitója. A színházban mindenért a rendező felel.Ha az előadásban nincsenek világos, egyéni, életszerűen hiteles színészi alakok - ezért a rendező felel. A feltáratlan vagy hiányosan feltárt szerzői arculatért, a képszerütlen beállításokért, az előadás tempó-ritmusának hiányáért, a színpadképből hiányzó képszerüségért - mindezért a rendező felelős. A darab eszméjének képszerű kibontása közös feladatunk nekünk rendezőknek és a színészeknek. Vannak még nálunk olyan rendezők, akik nagyjából igy gondolkodnak: »fizikai közérzet', ,második sik', ,belső monológ' - mindez a pedagógiához tartozik, a beállítás viszont a rendező képszerU gondolkodásának szférája. Ugy gondoljuk ezért, hogy a kérdések, amelyekkel laboratóriumunk foglalkozni kiván, egyúttal a rendezés kérdései is." - 13 -