S. Nyirő József: Művészet és tudomány (SZTI, Budapest, 1961)

V.A. Razumnij: A művészi általánosítás természetéről

nézők, olvasók, hallgatók ezért gyakran hajlamosak arra, hogy az utánzást újszerűségnek tartsák.Ez ugyancsak helytelen szélsőség,* amelyet az elméletnek le kell küzdenie; ki kell mutatnia, hogy a sokféleség még korántsem elégséges kritériuma az újnak,hiszen a régi utánzásai is lehetnek sokfélék. Manapság a tények bonyolult láncolatával állunk szemben: ál-ujszerü müvekkel, >a régi művészeti iskolák ujabb változatával, eredeti művészi alkotásokkal, amelyek jellegüket tekintve kétségkívül újszerűek. Az utóbbiakról szólva, nyomban idézhetnénk példa gyanánt a tiszteletreméltó neveknek ós az olyan müvek hangzatos cimének hosszú listáját, amelyek világosan a XX.század vonásait hordozzák és amelyeknek nincs másuk a mult század művészetében. De a tény elismerése után hátra van még értelmezése is. És ime, az uj művészet tényeinek értelmezése elkeseredett, korántsem akadémikuson szenvtelen vitákat idéz fel, s ez nem is csoda, mert a művészet és a művészek útjairól és sorsáról van bennük szó. Lássunk egy valamennyiünkhöz közelálló és valamenynyiünket foglalkoztató példát - a szocialista realizmust. Hiszen általánosan elfogadott dolog, hogy a szocialista realizmus uj tény az emberiség művészi kultúrájában. De milyen ellentétesen értékelik ezt az uj tényt! Nem szólunk most a szocialista realizmus bírálóiról; álláspontjuk egyáltalán nem fogadható el komoly elméleti polémia alapjául. Inkább azt vizsgáljuk meg, milyen különbözőképpen határozzák meg művészetünk újszerű jellegét a szocialista realizmus képviselői és teoretikusai, azok akik a szocialista realizmust megalkották és akinek fő gondjuk ennek erősitése. Egyesek közülük hajlamosak arra a véleményre, hogy a szocialista realista művészet a tartalom szférájában alkotott ujat, s ugy gondolják, hogy a forma tekintetében a szocialista realizmus a régi realizmus naódo&ult formája. Egyetértünk velük abban, hogy a szocialista realizmus - 59 -