S. Nyirő József: Művészet és tudomány (SZTI, Budapest, 1961)

V.A. Razumnij: A művészi általánosítás természetéről

gáltatja magáztak a jutalmat, a célt és a jelentőséget*•• A didakták, akik költői tehetségüket feláldozzák az úgynevezett korszellemnek, elhervadnak és el virágoznak azzal a korszellemmel együtt, amelyet szolgáltak"

1^ * De azóta már több mint száz óv telt el, és a "didakták" müvei/igy nevezték megvetően a demokratikus művészet képviselőit ellenségeik/ még ma is élnek és örökké élni fognak, egyre ujabb és ujabb nemzedékeknek nyújtanak élvezetet, egyre ujabb és ujabb nemzedékeket lelkesítenek és foglalkoztatnak. A Hl*art pour l'art" sok akkori hívének művészete alapvetően és végérvényesen feledésbe merült,mai követőik pedig már egyenesen felbomlasztják ós a- formával való értelmetlen ós üres játékká züllesztik a művészetet* Maga az élet, a gyakorlat bizonyította be, hogy nem Druzsinyinnék, Botkinnak és társaiknak volt igazuk, hanem Belinszkljnek, Herzennek, Csernisevszkijnek és elvbarátaiknak, akik lángoló szenvedéllyel és meggyőződéssel hirdették, hogy a szépség szolgálata teljesen összhangban van az élő korszellem szolgálatával* Ez a jelszó lett a hatalmas társadalmi jelentőségű és szociális pátoszu, halhatatlan müveket alkotó orosz realista művészek művészi hitvallása. Természetesen nem véletlen, hogy éppen az orosz forradalmi demokratáknak - és közülük is elsősorban Belinszkijnek •<• sikerült leküzdeniük a művészet céljáról vallott, fent ismertetett felfogások egyoldalúságát* Ez összefügg azzal, hogy az oroszországi társadalmi fejlődésnek a XIX* század első felében kialakult viszonyai között az orosz forradalmi demokraták, mint a realizmus elméleti hirdetői, két fronton voltak kénytelenek harcolni: az élettelen akadémizmus és a "tiszta művészet" ellen, amelyek egyfermáa útjában állottak az uj, realista alkotói módszer kialakulásának. A forradalmi demokraták azt hirdették, he^ a Idézve M.Rozenta

l "N.G.Csernisevszkij filozófiai nézetei" cimü könyvéből, W». 240-269.old. /oroszul/ - 42 T