S. Nyirő József: Művészet és tudomány (SZTI, Budapest, 1961)

V.A. Razumnij: A művészi általánosítás természetéről

V.A. Razumnij A MŰVÉSZI ÁLTALiHOSITÁS TERMÉSZETÉRŐL Korúak művészeti kultúrájának, s benne az uj és a régi harcának sokoldalú,bonyolult fejlődési folyamata az esztétika terén a kibékithetetlenül ellentétes művészetelméleti felfogások összeütközésének formájában tükröződik. Teljes joggal elmondhatjuk, hogy a művészeti kultura megmagyarázásának és elmélyült vizsgálatának haladó és egyedül termékeny utja az az ut, amelyet a művészet marxista-leninista koncepciója nyit meg a tudósok előtt. E koncepció szerint a művészet a társadalmi tudat különös, specifikus formája. A kapitalista országokban az idealista esztétika hive i, akik elvakultan hadakoznak a marxista-leninista esz tétika ellen és minden eszközzel igyekeznek "megvédeni" a művészeket a marxista-leninista esztétika befolyásától, kísérleteket tesznek arra, hogy kidolgozzák a maguk "uj" művészetelméletét. Ennek kellene bűvkörébe vonnia a művészeket, illetve pontosabban: elvonnia őket az igazi művészet magasrendű feladataitól. A burzsoá esztéták időről-időre nagyhangú nyilatkozatokban adják tudtul a világnak uj esztétikai koncepciók megszületését.Ezeknek csak egyszerű felsorolása is hosazu oldalakat töltene meg. Sőt, az idealista elméletek hirdetői időnként vitatkoznak is egymással. De "vitáik", nézeteltéréseik - csak ködfüggöny, amely mögött minden esetben a művészet lényegét hamisan értelmező régi idealizmus kivénhedt konstrukciója húzódik meg. Eklekticizmus és szubjektivizmus ezeknek az elméleteknek az igazi arca. És nem véletlen, hogy a marxizmus kö- 3 -