S. Nyirő József: Művészet és tudomány (SZTI, Budapest, 1961)

V.A. Razumnij: A művészi általánosítás természetéről

világszemléleténe

k nevezik. De hasztalan fáradoznánk azon, hogy ezt a világszemléletet határozott logikai elméletekben fogalmazzuk meg, elvont formulákban fejezzük ki. Ezek az absztrakciók rendszerint még a művész tudatában sincsenek meg; sőt gyakran az is előfordul, hogy a művész elvont fejtegetéseiben olyan fogalmakat hirdet, amelyek homlokegyenest ellenkeznek a művészi munkásságában kifejeződő állásponttal - olyan fogalmakat, amelyeket puszta szóra elhitt, vagy amelyekre, hamis, sebtében, külsődleges módon megszerkesztett szillogizmusok utján jutott.Saját világnézetét viszont, amely tehetsége jellemzésének kulcsa, az általa megalkotott eleven alakokban kell keresnünk"

1^. Minthogy a művészi általánosításban ez a világnézet fejeződik ki,az általánosításnak ezt a sajátosságát egyezményesen kifejező módszerne

k nevezhetjük, ügy véljük, nem szükséges ismételten hangsúlyoznunk, hogy a kifejező módszer nem jelent szerzői szubjektivizmust - ez természeténél fogva társadalmi. Most fontosabb azt meghatáróznunk, hogy a művész alkotásaiban miben nyilvánul meg ténylegesen a kifejező módszer. Teljesen nyilvánvaló, hogy megnyilatkozási területe: az általánosított anyag értelmezése. De ebben nem merül ki a kifejező módszer. A művész egyéni világlátása mindenben megnyilvánul: a művészi visszatükrözés tárgyától kezdve a művészi visszatükrözés formájáig, az illető művész érdeklődésének homlokterében álló életjelenségektől /a művész esztétikai tárgyától/ kezdve alkotói modoréig, az alak szerkezetéig. Ha pedig ez igy van, akkor a művészi általánosítás kifejező /eszményi/ mozzanata a művészetben nem az általánosítás tárgyától függetlenül, hanem annak részeként létezik. Véleményünk szerint a művészi általánosítás természetének ez az értelmezése kiküszöböli azt az i16

/' N.A. Dobroljubov. Válogatott müvei.Goszlitizdat,194-7. 104. old. /oroszul/ - 37 -