S. Nyirő József: Művészet és tudomány (SZTI, Budapest, 1961)

V.A. Razumnij: A művészi általánosítás természetéről

művészet a valóság idealizálásától a realitás felé fordult. "Ma már - irta Belinszkij -, "ldeál"-on nem túlzást, nem hazugságot, nem gyerekes fantáziát értünk, hanem valóságos tényt, amilyen az a valóságban, csakhogy nem a valóságról lemásolt, hanem a költő képzeletén keresztül átszűrt tényt, amelyet általános /és nem kivételes, egyszeri vagy esetleges/ érvényesség ténye világit meg, amelyet az alkotás gyöngyévé emeltek fel, ezért jobban hasonlít önmagához, hivebb önmagához, mint a valóság legszolgaibb másolata az eredetihez"

14

/. A marxizmusnak fontos elméleti felfedezése volt, hogy az eszményt olyan ideológiai tényezőként fogta fel, amelyet a társadalmi törvényszerűségek határoznak meg. A marxizmus bebizonyította, hogy az emberek végső soron a társadalmitörténelmi gyakorlatból meritik eszményeiket. Ezeknek az eszményeknek forrása nem "az esetlegességektől megtisztitott" valóság önmagában véve, hanem az ember által, az ember tárgyi tevékenysége által átalakítandó valóság. Minthogy pedig az osztálytársadalomban a gyakorlat osztályjellegű, tartalmukat tekintve az esztétikai eszmények is osztály jellegűek. Az eszményekben sajátos formában fejeződik ki az, amit az illető osztály magára nézve előnyösnek és hasznosnak tart. A művész mint konkrét társadalmi erők képviselője, esztétikai kifejezője, művészetében szükségképpen ezeknek az erőknek eszményeit örökiti meg. A művészetben kifejeződő esztétikai eszmények osztályjellegének marxista értelmezése végérvényesen megásta a sirját annak a burzsoá elképzelésnek, hogy a művészet a társadaluli élettől való "abszolút szabadság", a "tiszta szépség" területe, s hogy a művész ennek a szépségnek a társadalmi érdekektől távolálló papja. ^^ Belinszkij

. Esztétikai szemelvények. Id.kiad. 267.old. - 33 -