Szekeres József: Az ismeretlen Sztanyiszlavszkij (SZTI, Budapest, 1960)
Hont Ferenc: A színművészet tudománya
Az orosz klasszikus drámaírók és a nagy forradalmi demokrata esztéták az elnyomás ellen vívott harc tüzében ismerték fel, hogy a művészet, tehát a színházművészet is, nem csupán a valóság tükröződésének, a világ megértésének egyik módja, hanem a valóság, a világ, a társadalom megváltoztatásának, megjavításának hatalmas erejű fegyvere. Az 6 tanításukat követte Sztanyiszlavszkij, amikor mély meggyósódéssel, rendületlenül hirdette, hogy csak a nagy haladó eszméket terjeszti, a néppel összeforrott, a nemzetet, a hazát szolgáló realista színház képes részt venni a világ megváltoztatásában, a régi rend megdöntésében és az uj társadalom felépítésében, Sztanyiszlavszkij szerint a színház a valóságtükrözés és a társadalomfejlesztés művészete. A színjátszás célja: a valóság megismerése és megváltoztatása az alkotó és megvalósító színész sajátos művészi eszközeivel. A valóság megismerésére csak az a művész képes,aki tudatosan törekszik a valóság megváltoztatására . Ahogy Mao Cetung példázza: ha meg akarjuk ismerni a körte izét, meg kell változtatnunk a körtét, össze kell rágnunk. De a valóság megváltoztatásából csak az a művész képes kivenni a részét, aki megismeri a valóság törvényszerűségeit, mélyebb összefüggéseit. A színház társadalomfejlesztő hivatásának teljesítéséhez tehát uj tipusu,uj módszerű színészre van szűkség, aki a valóság megismerésének és megváltoztatásának szétválaszthatatlan, egységes folyamatát a színházművészet sajátos eszközeinek biztos kezelésével, tehetsége tudatos irányításával hajtja végre.Ennek érdekében alkotta meg Sztanyiszlavszklj "pszichotechnikai" eljárásainak sorozatát, a "rendszerit, amelynek közvetlen céljai tudatos munkával megindítani és irányítani a színész szerves alkotó természetének szinte ösztönszerű, reflexszerű tevékenységét,a sajátos színészi valóságtükrözés: az átélés és a valóságváltoztató sajátos színészi hatáskeltés:az alakítás egységes folyamatának biztosítására. 7
