Szekeres József: Az ismeretlen Sztanyiszlavszkij (SZTI, Budapest, 1960)
Hont Ferenc: A színművészet tudománya
színészi alapfeladat helyes megvalósítása: a színpadi alak cselekvéseinek megelevenitése a színművészet sajátos módszereivel. Tanítás a színpadi cselekvésről A azinész alkotó és megvalósító tevékenységének módja nem csupán az alkotói cél, az alkotói feladat megválasztásától függ, hanem a színjátszás anyagának törvényszerűségeitől is. Mi a színjátszás alapanyaga? A nézők és a szinészek nagy része ugy véli, hogy a színjátszás alapanyaga az érzés, a színpadi alak érzése, indulata az adott színpadi helyzetben. Ha a színészt megkérdezik, hogy mit kell eljátszani a soronkövetkező jelenetben, legtöbbször ilyen válasz hangzik el: Othello féltékenységét, Romec szerelmét, Ophélia bánatát. A színész azonban hiába próbálja megparancsolni önmagának: most légy féltékeny, most szeress, most busulj - az érzés nem engedelmeskedik a parancsnak.így a színész gyakran kénytelen megelégedni az érzés külső megnyilvánulásaival, hideg fejjel, átélés nélkül megjátssza, jelzi, illusztrálja az érzést; a féltékenységet megjátszva forgatja szemét, a szerelmet jelezve remegteti hangját, a bánatot illusztrálva mélyen lehajtja a fejét. Az ilyen színjátszás nem más, mint a néző félrevezetése, megtévesztése, becsapása. Sztanyiszlavszkij mély átélést, igaz érzéseket követelt a színésztől. De Jól tudta, hogy az érzést nem lehet parancsszóra felidézni. Azt a módszert kereste, amellyel a színész biztosithatja a játék őszinteségét, az átélés hitelességét, az érzések igazságát. Hosszú kísérletezés, kutatás után világosodott meg előtte, hogy a színjátszás alapanyaga a cselekvés . A színészi alkotás és megvalósítás titkának megfejtése az a tudományos módszer, amelynek alkalmazásával a szinész a színpadon képes átéléssel, igaz érzésekkel helyese n cselékedn10 -
