Molnár Klára (szerk.): Évkönyv az 1983/84. színi évadra - Színháztörténeti füzetek 75. (Budapest, 1985)
Színházi események
„Szeretném legszívélyesebb üdvözletemet kifejezni Önöknek ezen a mindannyiunk számára ünnepi napon. A színházi világnap olyan ősi művészetről emlékezik meg, amely ma is nagyon élő. A színházművészet természeténél fogva rendelkezik azzal a tehetséggel, hogy felébressze és fejlessze az emberben a humánumot, hogy erősítse képességét egy jobb és szebb élet felépítésére. Egyetlen művészet sem képes oly mértékben hatni a szívekre és elmékre, mint a miénk. Minden este azért jelenünk meg a színpadon, hogy mindegyikünk — saját nyelvén — az igazság, a béke és a szépség szavait juttassa el a nézők ezreihez, bolygónk minden sarkán. Abban a világban, amelyben ma élünk, ez a tett bátorságot és felelősségérzetet követel. Tisztában vagyunk vele, hogy olyan időpontban ünnepeljük a színházi világnapot, amikor sokan aggódnak az emberiség jövőjéért: Európában megnövekedett a nukleáris fenyegetés, és egy katonai katasztrófa a világbékét veszélyeztetheti. Minden erőnket, egész művészetünket a békéért való küzdelem szolgálatába állítjuk, hogy megálljt mondjunk a fegyverkezési versenynek, hogy csökkentsük, majd megszüntessük az atomfegyvereket. Mi, hazám színházművészei, és az egész szovjet nép, ennek a célnak megvalósítására törekszünk, amelynél nincs magasztosabb vagy nemesebb. Erősítsük azoknak hitét, akik tudják, hogy bolygónk sorsa kezükben nyugszik. Szenvedélyesen használjuk a színházat az emberek közötti harmónia megteremtésére, amely a néző és a színész közötti kapcsolatban születik. Legyen a színház — az igazán emberi mértékű szépség kifejezése - a kommunikáció művészete. Legyünk méltóak rá, arra a humanizmusra, amely átitatja; ettől függ a színházi kultúra jövője, helye változó világunkban. A Nemzetközi Színházi Intézet XX. kongresszusa ezt a felhívást intézte a világ minden színházművészéhez. Biztos vagyok benne, hogy megértik aggodalmamat az emberiség jövőjéért és művészetünk sorsáért. Azt is tudom, hogy tehetségünknek, energiánknak köszönhetően a színház hallatni fogja hangját, aggódó szavát az emberért, és vágyát a béke után, az emberiség és az élet javára a Földön." 171
